Életvezetők (elfelejtik)
Éjjelente tündérek jártak hozzánk,
csattogtatták lábaikon a mamuszt vagy a klumpát.
Féltünk tőlük,
de virradatra beállt a gyógyulás.
Nélküled egyedül vagyok nagyon.
Nem látok át az ablakon,
vastag köd ül a téglafal előtt.
Már a madarak se mondják,
és micsoda némaság ilyenkor
a tetőgerendákon surranó kismacska teste.
Fürge, titokzatos, önfeledt.
Ezt inkább csak képzelem.
Amilyen itt, gúzsba kötve az ágyon,
sok remény már nem lehet.
Azaz: a remény szigorúan csak önmagáért
áll itt: a túlélést játssza.
Eközben kint a köd tűnőben,
beáll a fagyközeli hőmérséklet.
A rádió híreket mond,
lent a téren egy kukásautó szobroz.
Mire szétfújja a szél a leveleket,
amit eddig mondtam, elfelejtik:
téged bezzeg a másvilágon felejtenek.
Tinkó Máté
