Mikor a dalok szárnyra kapnak
Benne van a fülemben-fejemben-szívemben, csupa filozófia és adrenalin
Mikor Bob Dylan Nobel-díjat kapott dalszövegeiért (2016, képzeld: irodalmit, a dalok minőségéért!), akkor ütött belém, hogy nekünk is van ilyen színvonalon író-költő lírikusunk: Dusán Sztevanovity, legtöbbször Zoránnak írja szövegeit, de kb. ötszáz dala között szinte minden mai-tegnapi popművön ott a neve. (Kapásból párat ide sorolok: LGT és Presser, Katona Klári, Kovács Kati, Kulka János, Gerendás Péter, Janicsák Veca előadásai viszik világgá szövegeit).
És csodáljuk, amit leír, és amit énekelni KELL: nem bírom őket letenni, benne van a fülemben-fejemben-szívemben, csupa filozófia és adrenalin. Kötete is jelent meg, 2007 tavaszán „Csak szöveg címmel, de képtelen vagyok ezt a könyvet fellelni. Ő meg – a zsenik hanyagsága – nemigen törődik dalai utóéletével. (A Prima primissima-díjat, (2014), meg a Magyar Érdemrend parancsnoki fokozatát (2021) azért bezsebelte, hál’ Istennek. Ja, és A padlás című musicaljét 1988 óta egyfolytában ’jáccák’ a Vígszínházban – ahol rég túl vannak az ezredik! előadáson, de ’jáccák’ szerte az országban, színházakban, meg a Dóm téren stb.
Most csak egyet emelik ki Dusán pop-filozófia-irodalmi enciklopédiájából – meg, Zorán, a másik csodás művész – kínálatából: a Kell ott fenn egy ország című – ha jól emlékszem: 1994-es – dalt, amitől már jó pár éve a mennyekben érzem magam.
A vers akár világirodalmi csoda is lehetne, de Zorán éneke szívbe szúr: „Kell ott fenn egy ország / Mely talán ránk is vár /Kell ott fenn egy ország /Amit senki nem talál /Kell ott fenn egy ország /Mely bárkit átölel / Kell ott fenn egy ország / Amit sosem rontunk el”. És még folytatódik persze, csak a könnyektől nem bírom idemásolni: „Nézz csak fel, az ég magas / Csak hadd mondják, hogy nem igaz / Mit tudnak ők, a repülők /A szívük jég, csak jég” Hát ennyi – meg milliószor több… (By the way, a dal linkje: https://www.youtube.com/watch?v=AbcxkKDM4JI
Ima? Majdnem, bár a dal bevezető sorai erre utalnak. Mítosz? Nem, remény? Nem. Akkor mi? Transzcendens valóság, amit csak Dusán/Zorán tud megidézni. Akármikor hallom-látom, megkönnyezem: ebben élünk, – persze tudat alatt, titkon, szívünk mélyébe rejtve. Nos, Dusán ilyeneket tud, olyasmiket, amire popszerző egyébként képtelen: filozófiát, metafizikát, ha úgy tetszik, életreményt – gyereknyelven, ám felnőtteknek szóló, megtartó sugalmazást.
