A történelem legfurcsább blackoutja
A szovjet diktátor nyolcnapos tudatkimaradása.
Sztálin a Szovjetunió lerohanását nyolc napig nem volt hajlandó tudomásul venni. 1941. június 22-én hajnalban hárommilliós német sereg rohanta le az orosz határokat Litvániától a Fekete tengerig 4000 kilométeres sávban, az első nap elpusztítva az orosz légierő gépéinek 60%-át, motorizált egységeinek felét, és másfél millió hadifoglyot ejtettek. Sztálin a támadás megindulásáról kapott híreket nem hitte el, kizárta, hogy a harcok megindítása a német kormány művelete lett volna: annyira hitt a ’39-ben megkötött „megnemtámadási egyezményben”. Ez a mindenben és mindenkiben gyanakvó ember nem hitt a tényeknek. Annyira, hogy azt is megtiltotta, hogy a még úgy-ahogy megmaradt hadserege ellenálljon.
És persze nem hitt dr. Sorge-nak, a legendás szovjet kémnek sem, aki Japánból, profi hírszerzőként még a támadás időpontját is pontosan megküldte Sztálinnak. De más is elárulta a titkot, így pl. a moszkvai német nagykövet is informálta őt a náci támadásról. Sztálin egyiknek sem hitt. Egyszerűen provokációnak ítélte a német támadást és nem akart a „megnemtámadási szerződés” egyoldalú megszegője lenni. Mikor aztán fél nappal a náci támadás után (!) megérkezett a Kremlbe a hivatalos német hadüzenet, Sztálin összeomlott. Rájött, hogy hagyta magát becsapni. Otthagyott csapot-papot, kiköltözött kuncevói dácsájába és nyolc napig se telefont, se üzenetet, se látogatót nem fogadott. Ivott, aludt és meghasonlott önmagával: a világ legravaszabb diktátorának hitte magát, és most ez az önképe omlott össze. Az ország vezető nélkül maradt.
A helyzetet rontotta, hogy már korábban kivégeztette az orosz hadsereg legfelső vezetését, Tuchacsevszkijt és tábornok társait. Az un. tisztogatási akcióját egészen a hadosztályparancsnokig végezte: a kémeket akarta kiszűrni, s közben lefejezte a szovjet hadsereg legtehetségesebb vezetőit. Ennek indítékán máig vitáznak a történészek, a legelfogadottabb ok egy ravaszul terített náci operáció lehetett: a Gestapo hamis dokumentumokat fabrikált – melyek Tuchacsevszkij és tábornok társai kémkedését és árulását bizonyították – majd ezt a paksamétát (állítólag) Beneŝ, cseh elnök révén juttatta Sztálin kezére, így aztán a kivégzések e hamis papírok alapján indultak. Ezzel azonban Sztálin már a náci offenzíva előtt lekaszálta a szovjet hadsereg operatív vezetését.
A Gazda dácsája magányában mély depresszióba esett, ivott és aludt. Végre június 30-án – azaz nyolc nappal a náci támadás beindulása után – a politbüro néhány bátor tagja bemerészkedett a nyaralóba, hogy a Gazda jöjjön vissza a Kremlbe és vegye át a katasztrófába hajló védekezés irányítását. (A nácik nyolc nap alatt ekkor már Kijevet ostromolták, és szabaddá vált az út Moszkva felé…) Sztálin azonban ezt a látogatást úgy értelmezte, hogy a PB tagjai azért érkeztek, hogy őt, a legfőbb vezetőt letartóztassák kolosszális, hazáját végveszélybe sodró tévedése miatt és meg akarta adni magát.
Rémes kezdet, ötvenmillió halott és a szövetségesek segítsége révén Oroszország végül mégis győzött a század legvéresebb háborújában.
