Sulpicius Severus: Szent Márton
A római Pannonia provincia leghíresebb szülötte, aki később Galliában Tours városának lett a püspöke, Szent Márton ezerhétszáz éve született.
Az ebből az alkalomból meghirdetett emlékév alkalmat ad arra, hogy a püspököt szülöttjének valló két hely, Szombathely (a római Savaria) és Pannonhalma (Szent Márton hegye), megemlékezzék Martinusról, a római katonából az egyház szentjévé lett hitvallójáról.
A nagyközönségnek szóló gazdag program részeként mindkét helyszínen nyílik kiállítás, a tudományos rendezvényeken pedig alkalom nyílik Márton püspök életének és cselekedeteinek új szempontú értékelésére illetve kultusza gazdagságának számbavételére, hiszen – ahogy a sok magyar Márton-utótagú helységnév is mutatja – a köztudatban (Európában is) igen népszerű szentről van szó, akinek november 11-én tartott emléknapjához a néphagyományban is több szokás kapcsolódik.
A már javában folyó emlékév egyik érdekes hozadéka az a kis kötet, amely nemrég jelent meg a pannonhalmi bencések kiadásában, s amely a sok hasznos tudnivalót közlő bevezetőn kívül Szent Márton életrajzírójának, Sulpicius Severusnak a szent püspökről szóló egyéb írásait tartalmazza magyar fordításban. A terjedelmes szentéletrajz ugyan nem újdonság, hiszen fordításban már korábban is megjelent, a kötet második felében olvasható három levél és az életrajzot is meghaladó terjedelmű Gallus című, magyarul eddig nem olvasható dialógus már kétségtelenül az. Így együtt pedig egészen különleges olvasmánnyá válnak, amelyek egyrészt érzékletesen mutatják Sulpicius Szent Mártonhoz való viszonyának a formálódását, másfelől a kultusz kialakulásának és alakulásának tágabb összefüggéseire is fényt vetnek. Mindenki előtt jól ismert Márton püspök életének az az emblematikus jelenete, amikor katonaköpenyét kardjával félbevágva enyhítette egy nyomorult koldus ínségét, akiben később magát Krisztust ismerhette föl. Bár a széles körű ismertséghez és tisztelethez önmagában kevés lett volna egy efféle tett – még ha egyértelmű is, hogy ez a jelenet ikonográfiailag a képszerűség és a kifejezés ereje minden követelményének a legteljesebb módon tesz eleget –, az életút egyéb mozzanataival kiegészülve azonban mélyebb és szimbolikus értelmet nyert és kifejezője lett Márton püspök szentségének.
Savaria szülötte ugyanis abban a században lett szimbolikus alakká, amikor az egyház – az üldöztetés századai után – elindult azon az úton, amelyen hamarosan a világi hatalmat is megszerezte. A katonai szolgálatot letett, majd püspökként is szerzetesi egyszerűségben élő Márton igazi plebejus szent, aki bár kérlelhetetlen ellenfele az pogányoknak és nem habozik földig rombolni az ősi kultuszhelyeket, a szegények, a betegek, a nyomorban tengődők gyámolítója és szószólója, még akkor is, ha eretnekekről van szó. Mert a bűnösben és a tévelygőkben – még akkor is, amikor paptársáról és a püspöki hivatalban való utódjáról, Brictióról van szó – nem az emberi gyarlóságot és gonoszságot, hanem az ördög, a sátán kísértő mesterkedéseit látja. Éppen ezért egyik fő tevékenysége, csodáinak legfőbb csoportja az ördögűzés, és annak folytán az emberi lélek meggyógyítása. Ebből a szempontból éppen a Sulpicius Severus és társai közti lefolyt beszélgetést tartalmazó dialógus igazán érdekes, mert nem csupán Márton életébe enged betekintést, hanem fölmutatja a korabeli egyházi élet árnyoldalait és a világi hatalom könyörtelenségét, a teológiai és politikai vitákat, emberi esendőségeket, amelyek közepette Mártonnak sikerült – olykor az életveszélyt is vállalva – helytállnia.
A tanulmányok és a jegyzetek révén pedig – a kötet elolvasása után – nemcsak Márton életét és alakját látjuk tisztábban, hanem kultuszának gyökereit és tiszteletének legfontosabb mozgatórugóit, s nem mellesleg a szintén szentként tisztelt Sulpicius Severus írásművészetét is.
Sulpicius Severus: Szent Márton – Élete – Levelek – Dialógusok
Fordították: Borián Elréd és Reichardt Aba (Szent Márton élete), Borián Elréd, Börcsök Tamás, Kovács Balázs, Szita Bánk (Levelek), Dejcsics Konrád (Dialógusok); Bevezető és jegyzetek (Dialógusok)
Pannonhalmi Főapátság – Bencés Kiadó, 2016, 208 oldal
