Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia
A kötet nemcsak Istenhez, a modern költészethez is jó tájékozódást ad annak, aki sorok közt kalandozva belefeledkezik egyetlen, törékeny életünk itt feltáruló mélységeibe.
Talán nem képtelenség, hogy valahol hallottuk ezt a kifejezést: Istenes versek. A magyar felekezetekben és irodalomban. A történet Balassival kezdődött, aki protestáns családban születetett, de később katolikus hitre tért. S követték őt Zrínyi, Rákóczi, Csokonai, a reformkor és Nyugat, és már végtelen nagyságúvá teljesedik a sor. A katolikus és református egyház az első világháború után kezdte csokorba gyűjteni a vallásos verseket, a két világháború közt számos Istenes versantológia jelent meg. 1949 után, a kommunista hatalomátvétel után bizony ilyen antológiákra hiába áhítoztunk. A rendszerváltozás után már több hasonló kötet jelentkezett, részben az egyházak kiadásában, a legutóbbi Katolikus költők antológiája címmel látott napvilágot. Kétségtelen, ezen dátum után csak idén jelentkezett, a nyár végén a Reménytövis, a Kálvin Kiadó gondozásában.
Előszavát Steinbach József református püspök írta, néhány gondolat ebből:
„Antológiánk az igére hangol, az üzenetet élettel telivé, maivá formálja, gyönyörködtet; olyan emberré formál, aki látja létének törékenységét, halandóságát és gyarlóságát, ezért emberen túli, isteni, valóságos, azaz krisztusi megváltás után kiált. Ez a kötet odavezethet Isten szeretetéhez, elmélyítheti hitünket; ha pedig jobb emberekké leszünk, akkor életünk olyan gyümölcsöket terem, amely másokat táplál, és nem erővel vagy hatalommal, hanem krisztusi lelkülettel merészelünk jelen lenni ebben a világban, az örök élet tágasságában.”
Talán a szerkesztőről is illenék szólni, mert ez sem mindennapi. Kisfaludy Zsófia színésznő volt a művek összegyűjtője és a kötet szerkesztője. Kérdezhetné valaki, miért nem egy irodalmár? Hát azért, mert néki súgott az Isten, hogy végezze el ezt a feladatot. Ezt több interjújában is nyilatkozta. Mi hiszünk neki és elfogadjuk vallomását, már azért is, mert egy rendkívülien gazdag és sokszólamú kötet keletkezett három éves munkája nyomán. A tárgyilagosság miatt megjegyezzük, hogy az utolsó hasonló kötet 2010-ben jelent meg a Katolikus költők antológiája, Rónay László szerkesztésében, az Éghajlat Kiadó égisze alatt. Mi az, ami a Reménytövis javára írandó? Először is, bár egy református kiadó jelentette meg, mégis felekezet nélküli. A kortárs irodalom 1990 utáni korszakából merített, főként a folyóiratanyagot dolgozta fel, és mennyiségileg, minőségileg egyaránt hatalmas korpusz született. A válogatás meggyőző példáit adja a modern vallásosságnak, annak az új evangelizációnak, amelyről oly sok szó esett egyházi körökben, másfelől a gyűjtemény érzékeltette: milyen mély nyomokat hagyott a Jézusi jelenlét a látszólag „vallástalan” kornak titulált időszak idején az irodalomban. S reméljük a lírai közvetítés számos módon közelebb visz a „tiszta forráshoz”, az Úr szavaihoz, tanításához, élete történetéhez, a Bibliához.
130 költő 300 versét nem könnyű csokrokba szedni, Kisfaludy Zsófia – aki verses műsorokat szerkesztett – megtalálta megoldást. Van egy felvezető rész, amely az Akit úgy neveznek Isten címet kapta. Ez az Istennel való együttélés jegyében született, amibe belefér a sakkozás is(Szegedi Kovács György Vezércsel II. verse nyomán), és a szemrehányás is (Lackfi János: Titkok versét idézve). Aztán Biblia eseményeit követik a ciklusok, A bűn nélküli embert jár itt találó címmel, Jézus ifjúkoráról a megfeszítésig, a feltámadásig, melybe belefér a mennybe távozó Jézus bíztatása is: Légy erős népem. A kötet erénye, hogy a bizonytalanoknak is van mondanivalója, melyet a Kételyek párkányán egyensúlyozunk című ciklus tartalmaz, A zárórészt ez a sokértelmű cím jellemzi: Nem lehet a világot Isten nélkül felnevelni.
A kezdő ciklusból talán Csoóri Sándort lehetne kiemelni, verse a Lehet, hogy Isten keres újra címével is provokációt sejtet: a gyerekkor magától értődő Istenélményét tekinti természetes állapotnak, felnőttként a kontinenseket járva bevallja: „nem lát engem senki sehol”.
De reménykedik,hogy a Vértes felett egyszer megnyíló ég azt jelenti:
lehet, hogy Isten keres újra
régi helyemen, ahol először látott.
Szőcs Géza inkább szemrehányást tesz Jézusnak: mért tűri, hogy káromolják? Markó Béla Egyetlen világ című verse akár válasz is lehet a kételkedőnek:
„ mert a mindenható fejében
az élethűen megformált világ
kiszorította a fantáziát.
130 költő 300 versében – némelyik hosszú versnek is nevezhető – sokféle magatartás elfér, a kételkedéstől a teljes odaadásig terjed a skála. Néhány érdekesség még talán belefér írásomba. Van egy hármas szerzői kör a kötetben, amely egy családból származik. A szerkesztő is emlegette több nyilatkozatában, hogy számára Lackfi János istenes versei jelentették az elsődleges élményt, érdeklődését az ő versei, kötetei keltették fel. Nos, talán egy titkot is elárulunk, Lackfi János Mezey Katalin és Oláh János házaspár gyermeke, és a kötetben édesapja és édesanyja is szerepel. Sajnos, Oláh János már eltávozott, de Isten horga című nagyszerű verse is érzékelteti költészetének kvalitásait. Mezey Katalin nyitóverse, a Te vagy pedig totalitásával ragad meg. Versének cirkulálása fönt és lent, kint és bent, múltban és jelenben a Mindenható hatalmának abszolútumát jeleníti meg, s a végső konklúzió vallomása megnyugtatóan zárja le ezt az egzisztenciális kalandozást.
L.Simon László ma már kevesebb verset ír, inkább esszéivel és tanulmányaival jeleskedik, de a Wathay vicekapitány a fehérváriakhoz és a Jóistenhez című verse engem nagyon megfogott, mert a múlt és jelen síkjait hihetetlen érzékkel dolgozza egybe. Nem csak átkelést, de oda-vissza járást teremtve a múlt és a jelen között. Megelevenedik előttünk a vicekapitány, aki éppen számvetést tesz életéről, és hirtelen korunkban találja magát. Ám a mai királyi városról és a vak modernitásról, a számítógépes kiüresedésről kritikusan szól. Úgy látja, szükség volna hadakozásban szerzett tapasztalatára, mert „már nem tudni, ki a magyar”, s ez lenne az igazi „hosszú háború, végtelen harc”, ahol ma „program küzd programokkal”, nem a valódi értékekért. A vers végén Istenhez intézett fohászkodása, könyörgése az otthonért és a „szép kikeletért”
mintha megnyugvást adna a zaklatásokkal, sorstépésekkel teli életének, de a modernitásban fuldokló világból visszatérne a „régmúlt rejtekébe”. Ám a záró ponton nem feledkezik meg a tanulságról:
Forgószélnél forgóbb az emberi élet,
édes hazám, imádkozom érted.
Az ima szavai talán elvezetnek a feloldozáshoz.
A kötet nemcsak Istenhez, a modern költészethez is jó tájékozódást ad annak, aki sorok közt kalandozva belefeledkezik egyetlen, törékeny életünk itt feltáruló mélységeibe.
Reménytövis, Kortárs keresztény versantológia. Budapest, 2025.
