Beszélgessünk szorongásainkról

|

Rangos Katalin: A képzett beteg

Nemcsak szellemmel él az ember – a „tok”, amiben élünk, olykor mindennél fontosabb, aztán mégsem tudunk róla sokat. Itt most csúcson lévő orvosok vigasztalnak.

termek858

Orvosokkal beszélget – a legjobbakkal. És szakszerűen kérdez. (Én meg se merek szólalni, ha elébük kerülök.) Első fokon ezért izgalmas Rangos Katalin könyve: végigzongorázza azokat a gondokat, melyekkel az átlagember (az átlagbeteg) küszködik, de meg se meri említeni, még otthon sem.

Hát persze, hogy az ízületeket gondozó orvossal való diskurzusra ugrottam (dr. Hangody László ortopéd sebész volt a partnere). Merthogy érintve vagyok, meg kíváncsi is: sokat megtudtam a porcok működéséről, terápiás „foltozásról”, meg hogy mi minden rongálja a térdet, csípőt, bokát stb. Pl. az extrém sportok – ill. még az élsportok is – rongálnak, mert ma már akkora terheléssel dolgoznak, mint korábban a szénrakodó melósok. Nem jó. De az jó, hogy Rangos elém hozza azokat a válaszokat, melyekre kíváncsi voltam/vagyok, de sohasem mertem megkérdezni. Ő viszont tud kérdezni –képzelheted, hogy rákészül egy-egy ilyen tudományos beszélgetésre – és mivel jól kérdez, isteni válaszokat kapok. Így például a gerincfájdalmakról, hogy ti. nem kell mindjárt kés alá feküdni, merthogy a gerincfájdalmaknak – mondja Varga Péter Pál gerincsebész – pszichés okai is vannak, annyira, hogy a beteggel való találkozásnál ott van a pszichológus is. Hát ez eszem ágába se jutott volna. És mivel Rangos tud kérdezni – úgy értem mély empátiával –, alanyai is kinyílnak. A gerincsebész elmondja, hogy hála János kórházbeli főnökének, még jóval a fordulat előtt kijutott külföldre, cikkei jelentek meg, szabadalmai lettek. És itt ütközöl egy olyan mondatba, amivel ritkán találkozol: „ez teljes anyagi függetlenséget adott, egyebek mellett a paraszolvenciától is. Négy gyermekem volt 1991-ben, és nem kellett azt figyelnem, hogy ad-e valamit a beteg. Mert gondoljon bele, a mai napig a nyomor csúcsa az, hogy az orvosnak paraszolvenciából kell élnie.” Ilyen őszinte szót – nem panaszkodást – még nem hallottam.

Önző vagyok, és úgy lapozok tovább, hogy saját bajaimat olvashassam orvosi előadásban – a betegség mibenlététől a gyógyítás folyamatáig. Így jutottam dr. Vogt Gábor szemészhez. ’Aki egy tűszúrásnyi seben keresztül operál’, és tényleg ahogy a cím mondja: a mai csodaműszerek és csodakezű orvosok be tudnak menni a szembe egy milliméteres „lyukon” keresztül, és például kicserélik a szemlencsét, meg egyéb – számomra rémes – dolgot művelnek. Izgalmas beszélgetés, Rangos a beteggel együtt érző, félelemmel teli kérdéseket tesz fel, amire dr. Vogt higgadt, szakszerű válaszokat ad. De említi a világhírű magyar találmányt, dr. Bitó László szemcseppjét, ami a zöldhályog-kezelést forradalmasította. (Nem kell operálni, a csepp karbantartja a látókát…) Ez a megjegyzését azért is díjazom, mert Magyarhonban nem divat a másik szakember sikerét dicsérni – irigykedni lehet…)

Rangos rákérdez az elvándorlásra is. (Dr. Banai Jánossal beszélgetve.) Az orvos nem tér ki a válasz elől: nemcsak a fiatalok mennek el, hanem minden korosztály, sőt az ápolószemélyzet is, okát abban látja, hogy nincs jövőkép. Orvosok bizonytalanságban címmel írt dolgozatot e témában. Vagyis nemcsak a kis fizetés (főképp a kezdőknél), nemcsak az intézmények lerobbant állapota miatt mennek el, hanem azért is, mert nem látják, hogy haladunk-e egyről a kettőre. (Nem haladunk.)

Dr. Ungár Lászlónak van egy öt főből álló csapata és e „száguldó teammel körbeoperálja Magyarországot és Európát. Rangos egy ÉS-interjú után figyelt fel a kitűnő sebészre (méhnyakrák specialista), ám mikor ez az interjú megjelent, nem vállalt többet, mert elkezdték fúrni. (Az irigység – mondta már Széchenyi – magyar betegség.) Most, mivel Európa-hírű lett, már nem merik támadni. Amiben világhírű: bonyolult sebészi beavatkozás, csak ügyes kezű orvos tudja megoldani. Ráadásul egyre több ilyen betegség adódik. Úgy, mint a bőrrák esetében: Dr. Vajda Adrienne meséli, hogy szakvizsgás korában olyan ritkaság volt a melanóma, hogy kollégái összefutottak megnézni egy-egy esetet, mostanában meg minden héten jelentkezik egy páciens. Mondja: D vitaminhiány. (Megyek is a patikába, mert kisült, hogy a D vitamin rengeteg betegséget – nemcsak csontritkulást – képes megelőzni, hiánya meg bajokat okozni.) Hiába, Rangos a betegtársadalom kérdéseit teszi fel, persze alaposan rákészülve

Érdekes, hogy majd minden szakorvos kiemeli a munkájuk műszaki feltételeit biztosító mérnökök, műszerkészítők felfedezéseinek fontosságát, valamint háttérmunkáját. Orvos-mérnök meg műszerész összedolgoznak, a műtőbe kerülő műszer hármuk közös munkájának eredménye, de persze a kitaláló-tervezőé az elsőség. (Alappélda a mikroszkóp-szemüveg a szemorvosoknál, de említhetném, az un. „okos kés” példáját, mely felismeri a rákos szövetet, egészségesbe már nem megy. Magyar szabadalom, csak piaci továbbfejlesztésére nincs pénz… Ja, és feltalálója nem orvos, hanem vegyész.) Hiába, csak együtt lehet…

Jobb tudni, mi van, a nem ismert bajoktól jobban cidrizik az ember. Rangos könyve segít kiradírozni szorongásainkat.

Rangos Katalin: A képzett beteg. Orvosokkal beszélgetek. Park Kiadó, 2016, 398 oldal, 3490 Ft           

CÍMKÉK: