Rakovszky Zsuzsa: Célia
Rakovszky telezsúfolta regényét a 21. század markereivel – plázák, foodcourtok, dübörgő ezotériaipar, meki, VV, home-videók. A regényben megjelenő fiatalok kilátásaiban az angol mosogatótálak képei lebegnek, uniformizált karakterek szórakoznak a romkocsmák sötét szegleteiben.
„Az élet már csak ilyen, a véletlenek sötét, látszólagos értelmetlenségén mintha valami gonosz irónia sejlene át” (211.) – mondja Rakovszky Zsuzsa Célia című új regényének elbeszélője. Maga a regény sem kevésbé gonosz, félre nem érthető módon jelen világunk elkeserítő és ironikus látleletét próbálja adni. Gonosz és provokatív műként, hiszen világából teljes mértékben hiányzik a szeretet, mintha 2017 közönyregényét olvasnánk – de valóban nem adatik más (sors)lehetőség, mint a valóságshow-k nyújtotta, kétséges siker, az angliai mosogatás, az üres szexualitás vagy az ezoterikus szekták kínálta látszatbiztonság?
A regény címszereplője, Célia a férfi elbeszélő (Ádám) és Zsani „tétova kísérletéből” (29.) születik. Zsani, mivel már „ketyeg a biológiai órája” (25.), és ezért nem szerencsés várnia a „gyerekprojekttel” (25.), megfelelő partner hiányában felkéri biológiai apának Ádámot, aki vonakodva bár, de teljesíti a nő kérését, azzal a tudattal, hogy a gyermek felé semmilyen felelősséggel nem tartozik. Megfelelő idő elteltével Zsani e-mailben közli Ádámmal, hogy többet nem kell jönnie: vállalkozása, úgy látszik, sikerrel járt. A foganás/fogantatás ezen módja egyaránt kijelöli Célia és a szülők sorsát. A fiatal felnőtt Célia eltűnését Ádám egyfajta végzet beteljesüléseként éli meg, amiért a mesterséges beavatkozással vétettek a természet törvényei ellen – (látszat)létének alapját nem a szeretet vagy a szerelem, hanem a lombik fizikai-biológiai szükségszerűsége határozza meg: „Célia is rövid, húszévnyi látszatlét után egyszerre csak se szó, se beszéd eltűnik, talán holnapra még a vele kapcsolatos emlékeinket is törli a fejünkből valami csillagközi szenzor. Talán mert ellentmondott a létezése a Természet törvényeinek, mint a fekete tyúk hón alatt melengetett tojásából kikelt lidércé… vagy a homunculusé, amely az alkimisták lombikjában jött létre, és a megsértett természet most elnyelte, visszaszolgáltatta a semminek, amelyből született, csak a tornacipőjét meg az úszódresszét hagyta hátra, ezeket a jámbor, jóravaló, tenyeres-talpas tárgyakat, amelyek segítségével egy időre sikerült valódi létezést szimulálnia…” (178.)
Ádámhoz hasonlóan nincsen személyiségének központi magja, gyökértelen, sodródó entitás – neve is (Lakner Célia) egyfajta tákolmány, hiszen keresztnevét anyja egy színdarabból vette, vezetékneve nem egyezik meg sem az anyjáéval, sem a biológiai apjáéval. Mint az öntudatra ébredő homunculus, Célia is felismeri személyiségének ezen alapjait, megismételve Ádám gondolatait: „A keresztnevemet meg valami színdarabból vette anyu… nem furcsa, hogy a nevem egy halott emberéből meg egy kitalált személyéből van összerakva? Nem olyan ez egy kicsit, mintha igazából nem is léteznék?” (123.) Angol nyelvvizsgára készülve családfáját is Ádámmal közösen találják ki. Mindvégig kívülállónak mutatkozik, ingatag, befolyásolható édesanyjától nem várhat valódi segítséget. Úgy érzi, nem létezik igazán, az igazi életre, normalitásra vágyakozik. A homunculus készítője a fausti történet szerint eladja lelkét az ördögnek: Zsani, az anya szenvedése Célia (szinte szükségszerű) eltűnésével tetőzik, míg az apa, Ádám sem képes normális, boldog élet kialakítására. Ellentétben a homunculus jelképének – az örök körforgást, megújulást szimbolizáló uroborosz, azaz saját farkába harapó kígyó – értelmével, Célia szüleinek aligha nyílik lehetősége a megújulásra vagy a boldogulásra.
Ha a Célia családregény, akkor a soha-nem-volt-család regénye. Nincs olyan családi kötelék Rakovszky művében, amely szeretetteljesnek, működőképesnek mutatkozna. Ádám csak néha gondol nemrég eltemetett anyjára, leépülő, rákban elhunyt apja iránt közömbös, mint ahogy az apa is az két fia iránt. Ádám testvére az elbeszélő igazi kontrasztfigurája, a sikert hozó könyvének megírását halogató, méltatlan alkalmi munkákból éldegélő, jelentős anyagi gondokkal küszködő értelmiségi ellentéte, gazdag és számító business man. A családi kapcsolat fenntartása mindenki számára nyűg és kötelesség. És ugyanez a párkapcsolatokban: egymásrautaltság, kiszolgáltatottság és folyamatos megcsalások. Ádám legintenzívebben a valóságshow-ba bekerülő Niki iránt érzett puszta testi vágyát, „infantilis igényeit” (210.) éli meg, Niki „tulajdon széllelbélelt elméje, szóra sem érdemes lelke” (204.) nyilvánvalóan kívül esik érdeklődési körén. Még akkor is Nikire (és az evésre) gondol, amikor egy vidéki városba utazik Zsanival, hogy azonosítsanak egy fiatal női holttestet Célia eltűnése után. Itt jut eszébe, hogy megeshet, halott lánya holttestét gördíti ki majd a szürke neonfényben a zöld overallos, unott boncnok. Szeretője, a férjét elhagyni kívánó, szintén ingatag és kiszámíthatatlan Heni sem érdekli igazán, csak magányát oldandó tölti vele éjszakáit. A holttest azonosítását követően valamennyire fellélegeznek Zsanival: nem Célia az. Ádám a vonaton meg is fogadja, új ember lesz, lányának igazi és felelősségteljes apja; bizonyításképp kitörli Niki számát a telefonjából. Ez az egyetlen valamirevaló elhatározása, ám jellemző módon ezt is igen hamar félreteszi, és hazaérve újfent Niki után kezd sóvárogni.
Érdekek mentén szerveződő vagy vér szerinti kapcsolódások a Célia emberi kapcsolatai, amelyekben nincs igazi megértés, elfogadás, szeretet, de még bűntudat sem. Célia a regény egyetlen olyan szereplője, aki „végzete” ellenére próbálja jobbá tenni életét: eltűnik anyja (és biológiai apja) életéből, és csatlakozik egy szektához, ahol „Őrangyala” útmutatásait követve folytatja életét. Egyedül ő az, aki kilép ebből a közömbös, szorongató világból, hogy egy apró közösség megtartó erejében bízva tulajdonképpen újrakezdje életét. Igaz, ahogy anyja, ő is az ezoterikus szekták bizonytalan világában keres és talál vigaszt.
Rakovszky telezsúfolta regényét a 21. század markereivel – plázák, foodcourtok, dübörgő ezotériaipar, meki, VV, home-videók. Niki az elbukott angol nyelvvizsga után a McDonald’sban kezd el dolgozni, majd egy honi valóságshow-ba való jelentkezéstől várja „karrierje” felívelését. A regényben megjelenő fiatalok kilátásaiban az angol mosogatótálak képei lebegnek, uniformizált karakterek szórakoznak a romkocsmák sötét szegleteiben. Külvárosi swingerklubok tűnnek fel, ahol persze Heni bukkan fel férjével. A Másvilág Travels temetkezési vállalat abszurdabbnál abszurdabb temetkezési lehetőségeket ajánl fel Ádámnak: űrbelövés, tengermélybe eresztett biokoporsó. Állandó tévéreklámok zöreje a háttérből. Igazi kapitalista vívmányok: a regény díszletei. Rakovszky félre nem érthető iróniával kezeli a „modern kor vívmányait”, teszi ezt sokszor regényművészetére oly jellemző, archaizáló nyelven. Az „infantilis igények” tárgyának, az ex-mekis Nikinek valóságshow-beli megjelenését Ádám például a következőképp narrálja: „A nőalak most szembefordul a kamerával: ó, én szerelmesem, a te tested elefántcsontból való mű, a te emlőid, mint egy zergének kettős fia, amelyek liliomok között legelésznek, a te lábszáraid márványoszlopok, amelyek aranytalpakra fundáltattak! A keskeny kéz sietősen kioldoz a karcsú csípőn valami pertlit: a piros alsó a finoman ívelt lábfejekre roskad. Kényesen kilép belőle, Aranyszőrű bárány hűsöl liliommező tövében: nedves szőréről csillámló cseppek iramlanak lefelé, végig a márványoszlopokon.” (244.)
A Célia világa, amely összetéveszthetetlenül mása és tükre szándékozna lenni a miénknek, a 2010-es éveknek, fullasztó és kiúttalan. A közömbösség uralja, a felszabadító, tragikum nélküli, lassú romlás, a felszínes, semmitmondó díszletek. Az olcsó és gyors öröm, a haszon, az érdek. A swingerklubok és a mekik dágványa. Az értelmesebb fiatalokat a szekták, a Niki-féléket az angliai mosogatótálak vonzzák. Nem hinném, hogy Rakovszky regénye a szektavilág és ezotéria apológiája lenne, annál iróniája nyilvánvalóbb; és ha tényleg nem az, Célia – aki addigi életét egy szektáéra cseréli – szüleihez hasonlóan szintén „kárhozik”? Új regényében Rakovszky mintha túl szűkre szabná a fiatal generáció sorslehetőségeit – vagy a szekta, vagy a mosogatótál, tertium non datur. A Célia provokatív regény, mert alakjai és emberi kapcsolatai más és más okból kifolyólag, de mind egydimenziósak abból a szempontból, hogy mindegyikből hiányzik a valódi kötődés, az elhatározás, az empátia, a szeretet. Provokatív regény, fals tükör, hiszen az az olcsó, szűkös, harmadik lehetőséget nem ismerő világ, amelyet a Célia megrajzol, egyszerűen csak elemeiben, alkalmanként egyezik a miénkkel.
Rakovszky Zsuzsa: Célia. Magvető Könyvkiadó, 2017, 310 oldal, 3699 Ft
