Rainer Maria Rilke: Levelek I-IV. 1894-1926. Fordította: Báthori Csaba
Előrebocsátom, hogy ennek rövid írásnak a célja nem lehet más, mint tiszteletadás a Rilke-levelezés-életmű magyar fordítója, Báthori Csaba előtt.
Bátran mondom továbbá azt is, hogy kötelező kűr, mert elismeréssel tartozunk a fordító példás szorgalmáért, szakértelméért, fegyelméért, és azért az eleganciáért, amellyel ezt a hatalmas betűtengert – ahogy mondani szokták: időt és fáradtságot nem kímélve – magyar nyelvűvé formálta. Magam – fordítások esetében szokásos útként járt – szöveg-összevetésekre alkalmatlan vagyok. Gátat szab ismereteim korlátja, arról azonban van némi sejtésem, hogy a magyar irodalmi kultúrában hogyan merül föl és mit jelöl Rilke neve. Nagyon triviális fogalmazással: amióta csak föltűnt a Monarchia (világ)irodalmi egén, Kosztolányitól Nemes Nagy Ágnesig, Tandoriig, költőink és értekezőink szinte egész hadáig, költészeti etalont. Elnagyolt jellemzéssel: ő a modern európai költő, az európai költészeti modernség megteremtője, költészete (Mallarmé mellett) az orfizmus visszatérését jelentette. Páratlan lírikus – elismerésében szinte a teljes magyar irodalom osztozik; hatása és jelenléte máig tartós. Példázatszerű magaslatokat birtokol, hív és vonz; mágneses ereje nem csillapodik. Kortársai közül például Kosztolányi életműve fölfejthetetlen az ő művészetének valamelyes ismerete nélkül, de hogy más, és mai példát vegyek: Rilke olyan kimagasló tudományos életművek „központi ihletője” is, mint a Franciaországban élő Pór Péteré.
Egyszóval: a költői művészet modern varázsütése az ő életműve.
Egyik korai fölfedezőjét – és sok tekintetben mintakövetőjét –, Kosztolányit idézem a Nyugat, 1909. szeptember 16-diki számából, ahol ezt írta: „Rilke az érzéseit a maga egészében közli velünk, s költői fölénye éppen abban van, hogy nem alkuszik, nem tágítja a kategóriákat, de úgy ad át mindent, mintha magából egyszerűen belénk helyeződne. A legtökéletesebb közlésmód. A közbeeső út azonban sötét.”
Lehet, hogy a „közbeeső út” egyik földrésznyi, és nehezen fölmérhető tartománya, a költői világon inneni élet jelenségeinek megélése és magyarázása, Rilke levelezés-életművében is ott rejtőzik. Tükör- vagy árnyképként, az irodalmi ábrázolás rilkei tökéletessége nélkül. (A másik, a poétikája, „megtestesült költészete”, könyvtárnyi irodalomban lel ma is elmélyült tanulmányokra; ismét örömmel nyugtázhatjuk Pór Péter kivételes teljesítményeit e téren.)
E levelezés földolgozása, „beillesztése a költő munkásságba”, vagy hozzácsatolása a korábbi ismeretekhez, szakavatott személyekre, tudósokra tartozik tehát – nagy és összetett feladat; mi, a magyar olvasói azonban szabadon, a saját kedvtelésünkre gyönyörködhetünk a rilkei levelezés-univerzumban. Ráismerhetünk az érzéseinkre, melyek olvasmányélményekből rakódtak tudatunk mélyére Rilke műveiről, műveiből. Ez efféle saját örömben, ennek a megtalálásában születhetett meg talán (óvatosabban fogalmazva: részben talán) a gondolat és a becsvágy Báthori Csabában is, hogy nagyszabású vállalkozását valóra váltsa. (Ezenközben, persze, önkéntelenül is emlékezünk Báthori saját költői világára, amely az európai kulturális hagyományra is hajaz, benne Rilke eltéveszthetetlen jelenlétére. És a művelt esszéíróra, aki e tevékenységét a kötet végén található írásában ismét megmutatja: A peregrinus magánya – Rilke életének fontos jegyeiről.)
A megvalósítás eredménye: 2560 sűrűn nyomott könyvoldal, 4 vastag kötet.
Hatalmas munkája láttán az irodalmár szorgalmára gondoltam (melyről hajlamosak vagyunk olykor tudomást se venni), és arra, hogy Báthori Csaba munkája visszaröpíti az olvasót a magyar fordításirodalom olyan nagy, szinte meghaladhatatlannak látszó teljesítményéhez, mint – távoli példaként – az alkotójától két életévtizedet magába fogó Kalevala-átköltés, amely Vikár Béla nevét tette halhatatlanná és a művelt közönség előtt ismertté.
Báthori Csaba is két évtizeden át munkálkodott a Rilke-levelezésen. Köszönet jár áldozatos és fáradhatatlan munkájának. Csak remélhetjük, hogy utókora is így látja majd, ahogy a Kalevala esetében sem feledkezünk meg az átköltőjéről.
Rainer Maria Rilke: Levelek 1-4. 1894-1926. Fordította: Báthori Csaba. Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó, Budapest, 2014. 2560 oldal
