Péntek Imre írása
Rég volt, már-már mesebeli időnek számít az a kor.
Rég volt, amikor gyerekkoromban én is a pünkösdi körmenet fiatalok csoportjában áldottam az Urat. Mindenütt pünkösdi rózsacsokrok virítottak, s hullt a szirom, a szirmokon át haladtunk, az umbrellát és a plébános urat követve. Csilingeltek a csengők, s irigykedve néztük a szép karingbe öltözött ministránsokat. Az áhítat – ha kicsit kimódoltan is – azért megjelent – a húsleves előtt – és áthatott mindannyiunkat. Hisz tavasz volt, virágoztak a fák, s az első tavaszi virágok legszebbje is áldozatot mutatott be ezen a szép ünnepen. Talán ránk is áradt az áldás, s a szétáradó énekhangok eljutottak a Magasságosig, aki elküldte a Szentlélek követét, hogy az újjászülető egyház engedelmes gyermekei legyünk.
Rég volt, már-már mesebeli időnek számít az a kor. Rákosiék még csak fenyegették a magyar demokráciát. Szorgalmasan jártam én is helyi egyházi gyerekkórusba, s büszkén zengtem vasárnapi misénken a megjelölt énekeket. Jól emlékszem, szerettem a hittanórákra járni, az Újszövetség szövegeit olvasni. S tán nem fogtuk fel az „Írás” teljes üzenetét, de néhány gondolat már ott ragyogott a tudatunkban.
S az ilyen ünnepeken együtt voltunk: öregek és fiatalok, az ősi múltba nyúló tradíció is megérintett bennünket. Az öreg templom ó-falairól pergett a vakolat, de lépéseink beleillettek az előttünk járók nyomaiba. A Pünkösd örömét átéreztük, kis falunk is eggyéolvadt a Nagy Tradícióval. Én csak szomorúan gondolok arra, hogy pár év múlva jött az általunk megélt első rendszerváltás, a koronát tartó címer angyalai elszálltak messzire, s mi vallástalanul nőttünk fel. Elhervadtak a pünkösdi rózsák. Jó időre. Az a lelki kultúra, ami belénk költözhetett volna, bizony az is elkerült bennünket. Nézem az Apostolok cselekedeteit, azt írja az Írás: „Akik Krisztusban vannak, Lélek szerint járnak.” A lélek törvényei egybeesnek Krisztus törvényeivel. Bensőnk igazsága valahol igazodik az örök igazságokhoz. A pünkösdi rózsák szirmai pedig – beterítve előttünk az utat – alázatra nevelnek. Régen is, most is.
