Vérszínű rózsa lángol
Leszáll a boldogság a másvilágból
Az első Pünkösd
1 Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.
Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása.
Betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.. (…)
6 A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket..
Apostolok Cselekedetei 2.1.
Az Újszövetség könyvei
Kosztolányi Dezső
Pünkösd
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.
A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.
A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.
Kosztolányi Dezső: Négy fal között
1907.