Percival Everett: James
Az 1956-ben született, Pulitzer-díjas Percival Everett bravúros irodalmi alkotást ad az igényes olvasók kezébe. A magát „kórosan ironikusnak” valló alkotótól nem áll távol a western, a krimi, a thriller, de még a filozófiai szépirodalom műfaja sem.
A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent, James című regényt Falcsik Mari zseniális fordítása teszi elérhetővé a magyar közönség számára. Kovács Ágnes Zsófia[1] szerint az átültető „…bátran kilép a helyes nyelvhasználat kerítése mögül azért, hogy pontosan tudja visszaadni Everett szövegének nyelvi játékosságát, iróniáját”.
Everett Mark Twain halhatatlan klasszikusát, a Huckleberry Finnt gondolja tovább és helyezi másik síkra. Ahhoz, hogy a mű anatómiáját megfelelően értelmezni tudjuk, nem árt ismernünk az alapszöveg hősét, akit először a Tom Sawyer-ben, a címszereplő csavargó barátjaként kedvelhetünk meg, majd az író Huck-ot is főszereplővé emeli, külön regényt szentelve neki. Mark Twain történetében Huckleberry Finn, akit az apja zsarnoki módon kihasznál, megrendezi saját halálát és a Jackson-szigetre menekül. Itt találkozik Jimmel, a rabszolgával. Jim megszökik, amikor megneszeli, hogy gazdája el akarja adni, ezzel elszakítva őt imádott családjától. Huck és Jim együtt szöknek tovább, így kezdődnek a veszélyes, végeláthatatlan kalandok. A cselekmény szövevényes csomópontjait ezúttal Jim szemszögéből láthatjuk és így újra értelmezhetjük az alapszövegeket. Az író új nézőpontból, a rabszolga szemszögéből világítja meg a Twain által kreált világot. Jim vonzón összetett személyiség. A színesbőrű rabszolga titokban nemcsak megtanul olvasni gazdája könyvtárában, de nagy műveltségre is szert tesz, sőt tudását tovább adja övéinek is.
Everett regényében az irónia komoly esztétikai tényező, hiszen a beszélő állatokként tartott rabszolgák az ízes, úgynevezett „rabszolga nyelvet”, csupán álcaként használják a fehérek előtt, nehogy kiderüljön mennyivel műveltebbek gazdáiknál. Az ilyen szituációkból adódó humor kifinomult szarkazmussal vegyül. Felépítésében sok közös pontot találunk a Twain-i történettel, de sokban el is tér az eredeti mű sarkalatos pontjaitól. Ennek oka, hogy az író nem a kalandok után sóvárgó fiú, hanem a családját féltő, sokszor kínzott rabszolga szemszögéből láttatja az eseményeket. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a James elolvasása után úgy tekinthetünk a Huckleberry Finnre, mintha azt a kisfiú gyermeki fantáziája tudat alatt szépítette volna.
Percival Everett
Többször elválnak a főszereplők útjai és ezekben a külön töltött időkben Jim oly dolgokat él át, amelyeket gyerekként talán lehetetlen felfogni és feldolgozni. A történet az amerikai polgárháború (1861-1865) kezdetén játszódik. Lázálmaiban Jim gyakran vitatkozik Voltaire-rel és John Locke-kal az emberi egyenlőséget érintő témákról. Ezekben az időkben válik az abolicionizmus (a rabszolgaság eltörlését szorgalmazó mozgalom) egyre elterjedtebbé. Az északi felszabadító csapatok délen is felveszik a harcot az emberi jogok tiprói ellen.
A regény nyelvezete imponáló magabiztossággal járja át a különböző regisztereket. Az író nagyszerű érzékkel menti át a Mark Twain által érvényesen használt déli tájnyelvet, ezt elegyíti afroamerikai dialektussal, amelyet csak „rabszolga nyelvként” emleget, de ugyanakkor nagy természetességgel tolmácsolja a politikafilozófia nyelvét is Jim monológjaiban.
A szöveg esszenciája a főhős jellemfejlődése. A sorsát elfogadó Jim, aki eljátssza a fehérek előtt a primitív, babonás szolgalelkűt, a családja miatti aggódás és a testi-lelki szenvedések megacéloznak és elvezetik őt a lázadásig. Lélekfejlődése fájdalmas állomásokon megy keresztül, míg Jimből James lesz. Felismerései keserű igazságokká formálódnak monológjaiban, melyekből muszáj kiemelni néhányat: „A várakozás sok időt vesz el a rabszolgák életéből: várakozni, aztán várni, hogy várakozhassunk még egy keveset. Várni a járandóságunkra. Várni az élelemre. Várni a napok végét. Várni a megérdemelt, igazságos keresztény jutalomra, amikor ez az egész véget ér.” (15.)
Mára nehezen elképzelhető annak a megállapításnak a tartalma is, hogy színesbőrűként egyszerűen nem jelenhetett meg egyedül nyilvánosan. „Hogy kell valaki, aki a tulajdonaként jogot formál rám, mert enélkül nem indokolt a jelenlétem a világban, talán a létezésem se.” (313.) A zárlatban nem csak rabszolgák szabadulnak fel, de James meggyötört lelke is megmenekül. Ugyan a polgárháború kimenetele a kezdetekben nem kecsegtette biztos sikerrel a színesbőrűeket, a főhős megtalálja a menekülés útját, ami a szenvedések ellenére is megtartja őt emberi méltóságában, sőt morálisan üldözői fölé emeli. A James nem csupán kulturális jelentőséggel bíró irodalmi műremek, hanem szívbe markolóan emberi regény, amely olvasója lelkét nemesíti.
Percival Everett: James. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025. fordította: Falcsik Mari
[1] https://1749.hu/fuggo/kritika/a-james-magyar-forditasarol-percival-everett-james.html
