Szigliget, alkotóház
Mikor felbomlott a front a Don-kanyarban, ki-ki menekült, ment amerre tudott.
Örkény István
Tán a hatvanas években lehetett, Szigliget, alkotóház, vacsora után tévé helyett kis csoportok maradtak „tislizni” az ebédlőben. Költők, lebukott szerkesztők, fordítók itt melegedtek. A forradalom utóhatásai ott zizegtek a levegőben. Üldögéltek, beszélgettek. Egyik ilyen asztalnál, ahol én is ücsörögtem, Örkény István – a letiltott szerző – mesélt, mi meg odaadással hallgattuk.
Mikor felbomlott a front a Don-kanyarban, ki-ki menekült, ment amerre tudott. Mi – kb. nyolc vagy tíz munkaszolgálatos – Nyugat felé tapostuk a havat. Ám egyszer csak egy csomó ruszki tűnt elő a ködből-hóból, bekerítettek minket. Szerencsére, vagy pechünkre a szakasz parancsnoka, tudott németül, kiderült, hogy a harcok előtt történelemtanár volt. Ezért – mondja Örkény – elkezdtem vele beszélgetni Karthágó pusztulásáról, meg Velencei palotákról, mindez a háború közepén. Igen ám, de egy ponton a hadnagy ránézett az órájára és hangot váltott. Azt mondta nekünk, hogy az előttünk lévő ház falánál álljunk egymás mellé. Tudtam, – mondta Örkény -, hogy ez a legrosszabbat jelenti. Jön a géppuska. Kétségbe estünk.
Igen ám, de valahonnan a távolból egy lobogó hajú, torzonborz orosz vágtatott felénk, kardjával hadonászott és már messziről ordítozott, hogy „állj, állj, megállni.” Mi a foglyok meg összecsináltuk magunkat: eddig egy joviális értelmiségivel tudtunk beszélgetni Ciceróról, Velencéről, most meg valami vadállat vágtat felénk, – végünk van, ez a barbár lekaszabol, vagy agyon fog taposni bennünket.
A vágtató „barbár” azonban azt ordította, hogy a „genfi egyezmény”, meg hogy hadifoglyokat tilos kivégezni, lágerbe velük. Felsóhajtottunk. Hát ilyen fura szerepcsere történt a havas sztyeppe közepén.
„Mert, tudjátok, az életben olykor fordított szereposztás érvényesül. szerencsére,” – fejezte be sztoriját Örkény. Mi meg csak vakartuk a fejünket eme hihetetlen histórián.
Örkény még sztorizott tovább, de nekem ez a sztori példabeszédként maradt meg a fejemben. A kultúra relativitásáról.
Régen volt.
