Rossz álmok 1.
Kényszervágás lesz, suttogta
fülembe az idegen. Régi korok
adósságai szikráztak fel előttem,
akár egy torkolattűz valami
latin-amerikai sikátorban, egy
álmokkal zsúfolt fülledt éjszakán.
Kóborló kutyák szimatoltak
körbe és vizelték le a lábamat.
Láttam, ahogy csillagokat
szórnak a sikoltó köszörűkövek.
Megborzongtam a lehetőségre,
hogy talán utam végéhez értem.
Rossz álmok 2.
Megvillant a penge a felkelő
nap fényében. A fű harmatos
volt, mezítelen talpamon át
felszívtam a föld energiáját.
Így jutottam el a tópartig. Azon
túl sűrű, átláthatatlan erdőség.
Csak oda érjek el, suttogtam
az imát, csak legyen erőm
átúszni a tavat. Lehajoltam
a víz fölé, hogy szomjamat
oltsam, amikor a víztükörben
megpillantottam ama pengét,
lendülőben a nyakam fölött.
Rossz álmok 3.
Felperzselt mezőkön vágtam
át, talpamat véresre horzsolták
a kormosra égett növények.
Már nem tudom, ki vagy mi
elől menekültem, de éreztem,
el kell jutnom a folyópartra,
csak hátranéznem nem szabad.
Égetett a föld és égetett a nap,
pórusaimba homok és füst tapadt,
torkomat fojtogatta a kétségbeesés.
Amikor végre elértem a folyót,
belevetettem magam és úszni
kezdtem. Csak a sodrás közepén
járva mertem megnézni, ki üldöz,
mi elől menekülök. Megfordultam,
és ott álltam a parton,
engem néztem.
