Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér
A kamaszkor pokoli bugyraiba vezeti be olvasóját Nyerges Gábor Ádám új regénye
A tanévkezdésre készülnek a fővárosi elit gimnáziumba újonnan felvett diákok. A versenyistállóban nehéz a beilleszkedés a társak közé. Közeleg az első számonkérés ideje. Lassan kialakul az osztályban a hierarchia, amelyen aztán bajosan lehet változtatni a későbbiekben. A szerelem itt is, akárcsak az általános iskolában, irreális vágy marad csupán.
A nyári szünet sem élhetőbb, de legalább nem kell kínlódni a kényelmetlen padokban, és úgy tenni, mintha bármi köze lenne a diáknak az unalmas órákon elhangzottakhoz. A lányokban fészkelődik a nő, az esetlen fiúk próbálják komolyra venni a figurát. A horizontok távlatai beláthatatlanok. Ott dolgozik tizenévesben a tudat, hogy még rengeteg idő áll előtte. Biztosak lehetünk abban, hogy az osztály tagjai megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdenek. Csupa közhely. De ez utóbbit a felnőtt képmutató magabiztossága mondatja velünk. A kamaszkor pokoli bugyraiba vezeti olvasóját az 1989-ben született Nyerges Gábor Ádám Mire ez a nap véget ér című regénye.
Nyerges prózájának poétikai jellemzői közé tartozik a változó perspektívájú elbeszélők szerepeltetése és a hosszú mondat. Az előbbit következetesen és izgalmasan működteti a szerző, a másik jellegzetesség olykor gyengíti az összhatást.
Az író a befogadó elbizonytalanítására játszik, ezért hallgat megbízhatóan regénye elbeszélője. Jól összefoglalható, hálás cselekmény hiányában a történeteket egyes szám harmadik személyben, mindig más szereplő nézőpontjából olvassuk. Nincs egységes, elfogadott vezérfonal: az olvasó minden fejezettel új kihívás elé néz. A szereplők némileg homályos tükörképei egymásnak. A fejezetek elején nem tudni, ki mesél, hogy aztán fokozatosan váljék uralkodóvá a szövegegységben az aktuális elbeszélő szólama.
A hosszú mondat két funkciót tölt be a regényben.
Az egyik esetben az aprólékosan részletező tagmondatok az adott szereplő benső világáról, az öngyötrő gondolatairól tudósítanak. Sziránó belvilága így jelenik meg, nemegyszer a bekezdésnyi mondaton belül több zárójelet alkalmazva. A túlírtság, a halmozás veszít esztétikai érvényességéből akkor, amikor az olvasónak vissza kell mennie a bekezdés elejére, hogy követni tudja a vezérlő gondolatot. Aránytalanságok másutt is előfordulnak. A Magyarországon nincsenek Dawsonok című fejezetben Laura kiábrándultsága nem tizenévesé, inkább az idősebb nőé.
Máskor bravúrosak a lazán egymás mellé illesztett tagmondatok. Az egyes szám harmadik személyben mesélt belső monológ az élőbeszéd fordulatait, ritmusát imitálja. Ilyen a rettentően buta, de önmagát álszerénység nélkül szépnek gondoló Szabó Szilvi kiváló monológja a szatirikus humorú Továbbra sem érett című részben. Vagy Szurkó tanár úr iránytalan előadása az 1917-es orosz eseményekről, amint arról a dögös Pintér Kata elbeszéléséből értesülünk. Az órán elhangzottak tökéletesen érthetetlenek egy tizenéves számára, és hűen árulkodnak arról, hogy mennyire lehetetlen történelmet tanulni attól az oktatótól, aki egy pillanatra sem tudja felejteni saját politikai meggyőződését.
Hasonlóan az első, a Sziránó című regényhez, amely az általános iskolai éveket tematizálta, Nyerges ezúttal sem a cselekmény bonyolításában jeleskedik elsősorban. A Mire ez a nap véget ér esztétikai ereje a kiválóan megírt karakterekben keresendő.
Szurkó Szabolcs, a történelem tanára a gimnáziumi portrék közöl a legemlékezetesebb. A militáns tanár úr személyeskedik és a Horthy-rendszer feltétlen híve. Szurkó makacsul kapcsolatot keres és talál az általa éppen tanított történelmi kor, valamint a jelenkor politikai helyzete között. A kellemetlen alak oktatói működése kártékony, mert gyorsan a torz, egyoldalú történelemszemlélet hatása alá kerül a tizenéves. Szurkó sokoldalú értelmiségi. Másodállásban operettslágereket, megzenésített verseket és katonadalokat énekel, de a számok közötti összekötő szövege egyre nyilvánvalóbb politikai manipuláció. Az ellenpontozó technikának köszönhetően a művelődési házban tartott koncertje felejthetetlen. Szurkó és Csernák Frigyes, a vele együtt fellépő zongorista esetében a tett és a belső motiváció között állandó, hol komikus, hol drámai a feszültség. Szurkó valósággal tüntet a színpadi alázat hazug látszatával. Valójában azonban használni kívánja a közönségét, ha máshogy nem, hát egy hatásvadász, néhány pillanatig kitartott szünettel a minél tovább tartó taps érdekében. Úgy tűnik, hogy az előadó elhivatottan énekel, miközben a hölgyet kutatja a jobbára élemedett korú közönség soraiban, akit esetleg a hangverseny után az ágyába vihetne. Kétvállra fektetendő nő hiányában az éjjel hullarészegre issza magát.
A fejezeteket a kamaszfiú keservei kötik össze. Sziránó ambivalens figura, mert önreflexív, rendkívül érzékeny személyiség, máskor meg kifejezetten hisztérikus, szülőgyötrő fiatalember. „Nem akarja ezt a már előre unalmas nőt, ezt az előre, fél perc alatt végigképzelhető életet, amelyről épp az anyakönyvvezető beszélt, melynek értelmében Sziránó ugye tudja, hogy most akkor ideje jogosítványt szerezni és munkába állni, adót fizetni és gyereket nevelni, számlákat fizetni – a pi..ába, hiszen ő meg közben eddig úgy tudta, hogy pont ezeket akarja, döbbent meg újra (…) csak éppen nem most, és nem így, és nem hogy is hívják, mindegy, ővele.” (147.) Sziránó tehát nem egyszerűen hősszerelmes, nem kevés öniróniával, ahogyan az egyik lány gondolja a srácról.
Sziránó boldog és szabad szeretne lenni.
De hősünk sejti már, hogy ehhez nem lesz elég kikötni a szeretett nő mellett. Az annyira vágyott cél eléréséhez valami más, valami több kell. Hogy mi, az sem kamaszként, sem később nem tudható. Ez az, amit mindig keresünk.
A felvételi értesítőtől a ballagásig kísérjük hőseinket. Az ismerős díszletek mögött a jövő drámáiba is bepillantást nyerünk. A megszállottan túlvállaló, túlteljesítő, önmagával sohasem elégedett Görcsegér felnőttként vélhetően pszichiátriai kezelésre szorul.
Nem kínál kényelmes értelmezői stratégiát a kamaszokról szóló regény. Nyerges prózája speciális nagyítón át mutatja meg azokat az éveket, amelyek mindannyiunk életében megkerülhetetlenek. Olvasás közben a befogadó tudatában a kamaszkor a felnőtt évekkel, illetve az akkor történtek feldolgozhatatlansága a most csalódott elégiájával kerül izgalmas kapcsolatba. Később (talán) viccesek a kamaszévek, de átélni őket egészen más, figyelmezteti az olvasót a Mire ez a nap véget ér.
Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér. Prae Kiadó, 2020.
