Négy vidám óesztendei vers Sibolti Regina hagyatékából

|

Közzéteszi: Mohai V. Lajos

 

AZ IDŐRŐL

Farkasfoga az időnek,

feslett rojtja fejkendőnek,

öreg alkony, hideg alkony,

vége lett az esztendőnek!

RIOGATÓ

Makacskodunk, hiába!

Villám csap a sziklába!

Kinek nem lesz mátka-párja,

csúfos lesz a bukása!

FALU SZÉLÉN HALLOTT ÉNEK

Penészes a gyümölcs, vizes fűben ázik,

nem okos dolog már, ha az ember mászik

törzsre, koronára, billegő faágra,

hagyná inkább télre, madár-eleségre,

mit a természet ád, és Isten  ittmarasztal,

tegye aztat félre, érje be hát azzal.

 

KUTYAUGATÁS

Kutyák hangoskodnak, ugatnak, fülelnek

itt az ablak alatt ugatnak, fülelnek, zene a fülemnek

zene botfülemnek, ahogyan ugatnak, egymásnak felelnek

hegyezik fülüket, lágy szelek sípolnak, kerekek surrognak

lópaták kopognak, kutyák hangoskodnak, ugatnak, fülelnek

utak dorombolnak, közelben, távolban, kutyák hangoskodnak

ugatnak, fülelnek, egymásnak felelnek, rám se hederítnek…

(Sibolti Regina a Mura menti Tótszerdahelyen született 1889-ben, a helységben ritkaságszámba menő elhorvátosodott német és tősgyökeres magyar katolikus családból. Ikertestvére Kósek Daniella költőnő. Mindketten 1956-ban hunytak el, közös sírban nyugszanak a nagykanizsai köztemetőben.)

CÍMKÉK: