Férfivá válás testközelből

|

Nagy Gerzson: Délután Apámmal

Már az első oldalaktól kezdve egyértelmű, hogy Nagy Gerzson sajátos viszonyt alakított ki saját kamaszkori élményeivel: miután felismerte, hogy a 25-30 évvel ezelőtt átélteket nosztalgiázás nélkül megragadni szinte lehetetlen, inkább megkísérelte elmaszatolni saját emlékeit, így göngyölítve fel a regény történetét.

Nagy Gerzson bemutatkozó kötete, a Délután Apámmal témaválasztás szempontjából egyszerűnek nevezhető: egy vidéki gimnázium egykori diákja emlékezik meg a középiskolás éveit meghatározó benyomásokról, s bár emlékeivel nem feltétlenül otthonos a viszonya, de ez a keret mégis ismerős hangulatot teremt a mű szereplői által benépesített világnak. A regény főhősének arról kell döntenie, milyen helyet képzel el magának a kollégium lakóinak közösségében (diákcsapatok kosárlabdameccsei foglalkoztatják).

A Dzsoni nevű kamasz fiú felnövekedésének huszonkét rövid, külön címmel ellátott epizódból összeálló regénye megidézi az államszocializmus utolsó éveit és a rendszerváltoztatást is. Az átalakulás évei ezek, a nagyszájúak már ötvenhatot emlegetik órán, Dzsoni édesapjának üzleti karrierjét pedig a privatizáció töri derékba.

A megidézett korszaknak megfelelően a regényben szereplő fiatalok félszabad életet élnek, bizonyos tekintetben a Délután Apámmalban bemutatott kollégiumot is egyfajta „legvidámabb barakk” hangulat lengi körül. A közeg életét meghatározó figura, a Columbo csúfnevet viselő kollégiumi nevelő a regény leghatásosabban megjelenített szereplője.

Columbo ellenszenves, esendő, ugyanakkor mégis lenyűgöző karaktere egy olyan különleges hatalom megtestesítője, amellyel párbeszédet folytatni ugyan nem lehet, még csak nem is emberarcú, de hibáiban és bűneiben emberi tulajdonságokra lehet ráismerni. A nevelő összetett személyisége tekinthető akár a személytelen hatalmat megtestesíteni kényszerülő káder élénk színekkel, testközelből szemlélhető jellemrajzának is: „Ne ijedj meg, barátocskám, szólal meg a tanár, hangja karcos, mély, dörmögő, azt mondjuk majd erre: agyondohányzott. Jobb tenyérrel megpaskolja Franci arcát. Franci később elmeséli, milyen szagú volt az a tenyér: mint a nagyapjáé, aki egész nap a sötét, vályogfalú kunyhójában pipázik.” (47.)

Az események harminc évvel ezelőtti hátterét Nagy arányosan szétszórt utalások és hívószavak laza láncából építi fel, megteremtve ezzel akár annak a lehetőségét is, hogy a nyolcvanas évek végének hangulatát tablóként használva a mindenkori középiskolások érzésvilágának felvázolására törekedjen.

Hiszen az elbeszélő Dzsoni és társai is kamaszok, és mint ilyenek, átmeneti állapotban lebegnek két életszakasz között. Környezetük legalábbis ezt érezteti velük: ha felnőttként próbálnak viselkedni, kinevetik őket, ha a gyerekkorukba kívánkoznak vissza, akkor rosszalló fejcsóválásokkal veszik tudomásul komolytalanságukat.

Ez lehetetlen helyzet, amelyben megmaradni képtelenség. A fiataloknak kapaszkodókra van szükségük, és természetesen meg is teremtik ezeket. Idővel ilyen kapaszkodónak bizonyul Mari, a fiatal és a diákokkal szemben egyáltalán nem elutasító hozzáállású tesitanárnő és a kollégium egyik ablakpárkánya is, amelybe az éjszakai kocsmázásból megtérő, a kollégiumba visszamászni igyekvő diákok csimpaszkodnak bele.

Mégis, a fiktív a szövegalkotásnak nagyobb teret engedő, a főszereplőt és az őt ért benyomásokat, illetve a körülötte zajló kisebb-nagyobb eseményekre adott különböző válaszait bemutató szöveghelyek már kevesebb lehetőséget hagynak a történések általános olvasatainak, így a szerző a történet nagy műgonddal kitágított térbeli és időbeli koordinátái között egy éles kontúrokkal megrajzolt szereplőt mozgat.

Persze így is sok megjelenítődik a tizenévesek általános problémái közül. A történet előrehaladtával fokozatosan komolyodó, mégis gyakran elbizonytalanodó, olykor pedig egyenesen tanácstalanná váló Dzsoni egymás mellett elbeszélő felnőttek és fiatalok konfliktusairól, a kollégiumi napirend keretei közé csempészett szabad negyedórák élményeiről számol be.

Az olvasó gyakran találkozik aprólékos, jól kidolgozott leírásokkal, ami nem is meglepő, hiszen egy izgatott kamasz számára minden részlet fontos, külön jelentéssel bír, ha olyan élményről van szó, amelyet akkor él át először.

Kétségtelen, hogy a kötet énelbeszélőjének szólamát kidolgozva Nagy többnyire ügyesen egyensúlyozik két eltérő szándék között, lehetővé téve ezzel, hogy képes legyen kettős céljának megvalósítására, az elbeszélő zavarodottságának átélhető és ugyanakkor érthető átadására.

A Délután Apámmal elbeszélője, bár nem nevezhető szűkszavúnak, rendszerint kiragadott részletekre koncentrál, így a cselekmény, a Dzsoni középiskolás évei alatt zajló változások csak lassan állnak össze egységes folyamattá. A kötet talányos alcíme (- regény, közökkel -) is csak akkor nyer értelmet, amikor az olvasó előtt feltárul az események fragmentált idősíkja és kibontakozik a főszereplő sorsa.

A kollégista Dzsoni otthoni látogatásairól készített beszámolóiban apjához fűződő viszonyának alakulását tárja az olvasó elé. Az apafigura, bár gyakran taszító személyiségként jelenik meg, időről időre mégis képes lenyűgözni fiát, aki csak apja második sztrókját követően döbben rá, hogy mennyire tehetetlen saját férfivá érésével szemben.

Jóllehet, a kötet túlnyomó része a középiskolában, illetve a kollégiumban szerzett élmények feltérképezésével és rendszerezésével foglalkozik, a Délután Apámmal mégis többet szándékozik nyújtani egy generációs regénynél, egy nemzedék felnőtté válásának dokumentumánál. Hol egy szülő-gyerek kapcsolatot fókuszába állító mű körvonalai sejlenek fel a tűnőfélben lévő szocializmus utáni életét kétségbeesett igyekezettel építgető, romló egészségével és fiával nem sokat törődő apa és a csak lassan magára találó fiú kapcsolatának leírásából, hol a pártállam besúgóinak dilemmái jelennek meg az olvasó előtt.

Nagy Gerzson a regényben összesűrített szerteágazó gondolatokat biztos kézzel terelgeti egy irányba, a regénybeli apa fokozatosan lefelé ívelő pályájának és a fiú lassan kiépülő felnőttkorának egymást követő állomásai önmagukban és összefűzve is többféle olvasmányélményt képesek nyújtani. A Délután Apámmal gondosan felépített mű benyomását kelti, a megmunkált, gördülékeny prózanyelvbe csomagolt történetek tematikus sokszínűsége egy folyamatosan terebélyesedő világ kiépülését teszi lehetővé.

Nagy Gerzson: Délután Apámmal. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 3500 Ft

CÍMKÉK: