Mohai V. Lajos verse
Későn kel föl a Nap, november van,
korán nyugszik a Nap, november van.
November van: elesettek a házak,
apró jégtövisek, kék zománcágyak —
November van, a város szürke,
egyhangú szürke az esőben,
lakatlan szürke alkonyatban,
visszafojtott szürke négy fal között.
Közönyös a fény, november van.
Csak Halottak Napján tűrhetetlen szürke.
