Négy vers a Hádész-kötetből

|

Mohai V. Lajos

SZÁMŰZETÉS
(Pilinszky János)

Hajnalfény huzalában
lángolnak a muskátlik.

FUGHETTA

Párás hideg tördeli a fákat
szélben rekedt fák zokognak
ködök alján az összemart föld
tócsák jégrózsái a fagyban
megfeketült diólevél ijeszt meg
diólevelek árvasága
helyettünk mindig ők halnak meg
ez a száműzött tudása

„SÖTÉT SZONÁTA”
„ismét meglátogatsz te visszahozhatatlan árnyék”
(Kálnoky László)

Állok legalsó fokán egy rám-sötétülő létnek,
földalatti valóságom közepén,
körülöttem költöző világok,
halottak, mint leszek én,
sírásók ásója rekedt hangon szól majd,
sötét szonáta, kegyelemdöfés

MIELŐTT ELSÖTÉTÜLNE

A botladozó test árnya
még fölrugaszkodott
az esti égbolt viaszába,
kilépve saját köréből
az utolsónak maradt pólyába,
mielőtt elsötétülne
a föld szemérmes színváltozása.

CÍMKÉK: