Minden mese egy terápia

|

Interjú Selmeczi Bea dramaturggal

Sokan nyúltak a járvány idején a mesékhez, amik örökérvényűségük miatt még fontosabbá váltak az emberek számára a rájuk szakadt időtlenségben. A járványhelyzet kialakulása óta van jelen a YouTube-on a Minden Napra Egy Mese nevű csatorna, amin minden délután ötkor határon innen és túl kőszínházi és független, fiatal vagy rutinosabb színészek osztják meg a Népek meséi könyvsorozat egy-egy különleges, más-más tájról származó történetét. A csatorna eredeti szándékáról, a mesék jelentőségéről és a karantén előnyeiről is beszélgettünk a projekt egyik kitalálójával, Selmeczi Beával.

Selmeczi Bea            Fotó: Juhász Éva

A projekt YouTube csatornájának leírásában az olvasható, hogy régóta tervezett volt a mesesorozat elkészítése. Mikor jutott először az eszetekbe?

Az önkéntes karantén kezdetén sokat beszéltünk telefonon Nagy Katica színésznővel, túlélő tippeket adott a nagybevásárláshoz, és akkor egyszer szóba került, hogy milyen jó lenne indítani egy ilyen mesesorozatot. Nagyon szeretem a népmeséket, ezek a történetek mindig is izgatták a fantáziámat. És hála a karanténnak, most van időm el is olvasni őket!

Miért érezted szükségét a napi meseadag osztásának?

Annyira váratlanul jött ez az egész, hogy a színházak bezártak, és a színészek egyik pillanatról a másikra munka nélkül maradtak, hogy arra gondoltunk, ezzel a lehetőséggel talán némi kis elfoglaltságot nyújthatunk nekik, néhány napra kimozdíthatjuk őket a letargiából. Mert ez nem csak annyi – ahogyan sokan gondolnák -, hogy bekapcsolom a telefont vagy a számítógépet, és felolvasom a szöveget. Az adott színésznek többször el kell olvasnia a mesét, hogy jó hangsúlyozással és viszonylag kevés bakival adja át a történetet, hiszen most vágásra nincs lehetőség.

Az ötlethez aztán csatlakozott Katica húga, Blanka (Nagy Blanka televízió szakos hallgató) és Gabnay Máté grafikus, majd beállt mögénk a Móra Ferenc Kiadó is, és megszerezte nekünk a mesék jogait. Gabnay Máté készítette a csatorna logóját és a videók intróját, Blanka pedig a technikáért felelős.

„Remélem, hogy szeptemberben már a színházat kezdjük újra…”         Fotó: Juhász Éva

Csak ti négyen alkotjátok a projekt hátterét?

Alapvetően igen, bár most már egyre több zenész is csatlakozott hozzánk, hiszen ők is otthon ülnek, feladat és fellépés nélkül. Sok hangszeres aláfestést kaptunk: volt már furulya, hegedű, gitár, japán bambuszfurulya (sakuhacsi), szitár…

Dramaturgként sem nyúlsz bele a videókba?

Előfordult, hogy egy-két videót visszaküldtünk és adtunk pár instrukciót a színésznek. Persze, ez azon is múlik, ki az, aki ezer éve csinál ilyesfélét, és ki az, akinek ez élete első mesevideója. Volt olyan, aki a felolvasását több napon keresztül vette fel, mert nem volt megelégedve a kiadott videóval, és volt olyan is, aki végül feladta, mert amikor – a tizedik próbálkozás után – végre sikerült hibátlanul felvennie, kiderült, hogy közben lemerült a telefonja. Sokan persze annak ellenére sem adták fel, hogy sokadjára is rosszul állították be a kamerát, és lemaradt a fejük vagy a kutyájuk több ízben széttrollkodta a felvételt.

Azért a közönség is szerepet játszott a Minden Napra Egy Mese létrehozásánál, nem?

Persze! A magyar népmesék zömét ismerjük, de más népek meséit nem nagyon. Természetesen Andersen vagy a Grimm-testvérek meséit igen, de az egzotikusabb mesék már nem jutnak el hozzánk. Arra gondoltam, hogy hátha most, az időtlenségben ezeket a meséket is meg tudjuk ismertetni a közönséggel.

Miért jó, ha megismerkedünk a népek meséivel?

A meséken keresztül megismerjük és talán megértjük más népek kultúráját is. Szerintem fontos, hogy ez az ismerkedés már gyerekkorban elkezdődjön. Ráadásul bármilyen nép mesekincsét olvassuk, ismerős vándormotívumokra bukkanunk.

Puskin: Mese a halászról és a kis halról                  Mesél: Sardar Tagirovsky – YouTube, 2020. 05. 18.

Talán a csatorna felnőtt hallgatói is megértik a mesék tanítását.

A mesék a felnőttek gondolkodását is képesek formálni, elfogadóbbá teszik őket, hiszen minden mese egy terápia.

Van valamiféle koncepció a kiosztott mesével és az azt felolvasó színésszel kapcsolatban?

Demokrácia van. Elolvastam száz-százötven mesekönyvet. Ezekből választottam ki azokat a történeteket, amelyek szerintem izgalmasak és gyerekfülnek is valók. Nagyjából sejtem, hogy az éppen felkért színésznek milyen mesék állnának jól, röviden ismertetem telefonban a tartalmukat, ezek alapján ő választ hármat-négyet, majd miután elolvasta azokat, kiválasztja azt az egyet, amelyet aztán végül felolvas.

Egész nyáron élvezhetjük az újabb és újabb meséket?

Mivel most már mindenhol jön az enyhítés, úgy érzem, hogy nem érdemes tovább folytatni, a beérkezett videók még kikerülnek, de új színészeket már nem kérünk fel. Ráadásul egyre több színész és intézmény választja ezt az előadói formát. Jó, hogy elindítottunk egy trendet, de így a mi vállalkozásunk okafogyottá vált, hiszen versenyezni nem akarunk.

Szó volt a színészekről és a közönségről is. Te mit kaptál a Minden Napra Egy Mese sorozattól?

Kinek van különben ennyi ideje meséket olvasni?! (nevet) Blanka technikailag tanult sokat, ami később hasznos lehet a munkájában, Máté pedig visszatért gyerekkori álmához, és újra elkezdett animációkat készíteni. Azt is nagyon élveztem, hogy a felkért színészekkel órákat lógtunk a telefonon, mert végre volt időnk csak úgy dumálni.

Lehet, hogy szeptemberben újrakezditek a sorozatot?

Nagyon remélem, hogy szeptemberben már a színházat kezdjük újra! (nevet)

CÍMKÉK: