Micsoda viccelődés ez itt, kérem szépen?

|

Spiró György: Egyéni javaslat

Spiró az új könyvével átment abszurd humorba, humoreszkjein jókat nevethetsz, de tökölnöd is kell a poénjain. Amit most csinált, az mesterkurzus az olvasónak…

Fotó: Máthé András

Telt ház, verekedünk a székekért. Ugyanis a könyvbemutató a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenáris legnagyobb befogadóképességű, D nevezetű teremében volt, a tömeg miatt tódultunk helyet stoppolni. Szegő János (a moderátor) belekezd, felvezetőnek azt kérdi Spirótól, hogy mi az ő humorának specialitása, ami ugye kelet-európai gyökerű, tán épp híres pesti viccből származik. Az író higgadtan elmagyarázza – nekem is újdonságként – hogy az ún. kelet-európai humor vagy irónia (nevezd, ahogy akarod) mint egységes stílus csak látszólagos, nem létezik. Merthogy szinte nemzetenként más és más, nincs egységes kelet-európai humor. A csehek (Hrabal országában) nem értik a magyar humort, a lengyeleknek nincs humoruk, akiknek leginkább van, azok a horvátok vagy a szerbek (már nem emlékszem pontosan, hol inkább). Ám ott meg jobbára a lírába van csomagolva, azt meg csak az érti igazán, aki ezekben a nyelvekben is járatos. Hoppá, mondom, ma is tanultam valamit.

De ez csak bemelegítés, még néhány kérdés után Spiró belekezd új könyvének néhány mutatványdarabjába (Egyéni javaslat, Humoreszkek). Hát ezektől tényleg borsózott a hátam a röhögéstől, ha létezik ilyen szinkrón reakció. Mert legtöbbjén sírva nevetett az ember. Volt, amit ismertem – a Mozgó Világban publikálta –, például az Ajánlat címűt. A szkeccs pontos megértéséhez bizony kellett némi tájnyelvi ismeret itt Pesten is. Ugyanis az ajánlattevő telefonon jelentkezik, bemutatkozáskor felhívja a figyelmet, hogy ő hivatalos közeg, de ritka udvariassággal, mit mondjak, az író úr iránti végtelen szeretettel magyarázza el, hogy ő csak segíteni akar. Merthogy a művész úr (akit, ismétli, halálosan tisztel), időközben feketeseggű lett. Na most itt megállt a kés a levegőben, mivel a közönség egy része fennakadt e kifejezésen. Honnan is ismerhette volna? A szubkultúrákban (újságírók, színészek, filmesek között) van közigazgatási jelentése (lefeketedett író, gyanús alak, ne szerepeljen az ilyen stb.). De ebből a félig szleng kultúrából ez a kifejezés nemigen terjedt tovább az értelmiségi szótár egészébe. Mindegy, aki értette, fogta a hasát röhögéstől. A poént nem mesélem el, mert a jóakaró azzal is szolgál, én meg nem akarok spoiler lenni, ha szabad a filmközegen kívül használni ezt a kifejezést.

Spiró kb. négy-öt humoreszket olvasott fel, színészi teljesítménnyel, hiszen színházi ember is, vagyis kivárt a poénoknál, az egyes krokik váltásánál szintén. Közben megint csak mondott egy számomra maradandó, író számára használható tanácsot: „ha a harmadik mondatban sincs poén, akkor már tudom, hogy itt baj van” – mondta, és ez is telitalálat. Ha felolvasás, akkor e poénhiány erősebben rúg vissza, a publikum unatkozni kezd, ha olvasmány, akkor a műélvező képes lapozni. Megjegyeztem, mert ez amolyan írói titok, nekem is jól jött ez a tanács, követem, ha bírom poénnal, vagyis én is előreveszem a viccbe hajló beszólást, nem árt egy jó entrée filozófiában sem.

A bemutatón és a fesztivál más környezetében is jó volt nézni a sok fiatalt, akik tolongtak, vettek, olvastak, cigiztek (szigorúan az épület előtt) és vitáztak, ja, meg sorban álltak egy-egy író pultja előtt. (A leghosszabb sor a díszvendég, Karl Ove Knausgård előtt kígyózott, de mint említém, Spirónál meg verekedni kellett a helyekért…) De mesélem tovább írásait. Az alcím (Humoreszkek) kifejezés modellje a parlamentben használt „egyéni javaslat” gyakorlatára hajaz, de játszik a képtelen hülyeségek komolykodásával, az iróniával, a gegekkel, szóval végigfutja a műfaji skáláját. A legvadabbat kénytelen vagyok idézni, mert annyira ismerős a mai újságírásból. Interjú a címe, és egy balfasz kérdező vallatja a türelmes írót – a kérdező hosszú (síkhülye) körmondatokban faggatja páciensét, az író meg rövid egy-két szavas poénnal válaszol. Az obligát kérdés: miért éppen erről a fazonról, nevezetesen Burejevszkij-Barabaskiról írt regényt? (Nekem is égnek állna a hajam ilyen intim indítástól, ha úgy adódna. Adódik…) „Ültem a gép előtt és ez jutott eszembe” – szólt a válasz. „De ismerte, ugye?” „Születésem előtt tíz évvel meghalt.” „De azért beszélgettek?”…. – nem folytatom, nem is szó szerint idézem: ez a mai zsurnalizmus nullpontja a leromlott kérdés-felelet játékban (régi nevén interjú), aki nyilvános szereplő, annak az ilyesmit be kell nyelnie, itt meg gurult a közönség a nevetéstől. Mert a kérdező nem vette észre, hogy az egyik kérdésben már benne volt a másik válasza, csak hülyült tovább, ráadásul azt a rémes lövést is elereszti, hogy „mit akart vele mondani ma?”. „Nem akartam mondani semmit. Írtam egy regényt”, mondja az író – és így tovább.

A kötet alcíme: Humoreszkek. De, mint a példákból is érezhető, ez a kötet nem a hagyományos humoreszk műfaj szabályait követi. Ez Spiró kitalálta nyelv és játék, síkos félig-egészen polithumor, de nem nyers szatíra, nem pukkasztó vicc, se nem irónia, a felsoroltak kevercse, szövege úgy él, ahogy hallod-olvasod, csak nevetés előtt/közben gondolkoznod is kell kicsinyég. Vadiúj műfaj, ebben van zsenialitása – rá kell érezni, mert annyira mai.

Mondom: ez egy új írásmód: Spiró ugyanis humoreszk címszó alatt abszurd elemekkel is játszik. Otthon, már nyugiban rálapoztam az Írótörvény című egyéni javaslatra. Röviden: az írók ne koptassák a magyar ábécé betűit ingyen, egyes betűk alkalmazásáért „ábécéadót” kell perkálni (egy betű tizenhét forint plusz áfa). De vannak kivételek. A törvényjavaslat nem vonatkozik a huszonhat évnél fiatalabbakra (ők nem számítanak írónak), a hatvankettő felettiek, ha 1990 után kaptak valaminő kitüntetést, féldíjasnak számítanak, könnyítésben részesülnek, (korábbi díjak nem érvényesek). Nekik, tehát a kivételezetteknek, csak a legtöbbet használt „e” betű után kell fizetniük (egységesen 5 Ft+áfa összegben). Ezt se folytatom, látszatra rendkívül precíz jogászi (bürokrata) nyelven írott előterjesztéseket kap az olvasó, aminek stílusán önmagában is nevetés fogja el. Legfeljebb azon csodálkozik, hogy a huszonhat éven aluliak miért nem számítanak írónak. (Petőfi huszonhat évesen esett el, teljes életművet hagyott maga után. Gressai Ferdinánd az első kötetét tizenkilenc évesen publikálta, s máig tele van vele a sajtó…) Biztos van oka, hogy a javaslattevő szerint huszonhat alatt nem író az ember, netán diszlexiás, vagy csak tüntikre járkáló skribler, ki tudja, de csiklandozza a fantáziám ez a szám. Na, ez a Spiró féle abszurd humor, amin nevetsz, de gondolkoznod is kell közben (ha lehet a kettőt egyszerre csinálni). Kötetének műfajteremtő találmánya, az olvasó gyönyöre.

Spiró György: Egyéni javaslat. Humoreszkek. Magvető Könyvkiadó, 2019, 205 oldal. Ára: 3499 Ft

CÍMKÉK: