Michael Ende: Momo
Michael Ende, a mesélő óriás, a Végtelen történet világhírű szerzője, Momo című alkotásával szintén halhatatlan és időtlen értéket teremtett, ami napjainkban aktuálisabb, mint valaha.
Győri László igényes fordítása frissé és még időszerűbbé teszi a mai olvasó számára a szívet melengető meseregényt. De mivel íródik a történet az örökké mondható mesék sorába? Miben rejlik a könyv csodája? Nem kis kihívás pontosan megfogalmazni, de talán abban, hogy ráébreszt arra mit is jelent igazán JÓL élni.
Az először 1972-ben napvilágot látott mű számtalan nyelven számtalan kiadást megélt és bizonyossággal mondhatjuk, hogy világsikert aratott. Teljes címe: Momo, avagy furcsa történet az időtolvajokról és a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt. A meseregény helyszínéül egy dél-európai kisváros szolgál csupa átlagos lakóval, akik között csak egyetlen kivétel akad: az árva kislány, akit mindenki Momo-nak hív. Ő ugyanis igazán különleges képességekkel van megáldva, amikkel szelíden és szeretetteljesen magához vonzza az embereket.
A bizonytalan korú, egyedül boldoguló gyermek a puszta létezésével tanítója, guruja lesz nemcsak a hozzá forduló embereknek, hanem az érdeklődő olvasónak is. És hogy mi ennek a koldusszegény, bozontos üstökű gyermeknek a képessége, amivel megoldja a hozzá jövő felnőttek problémáit és boldoggá teszi gyermektársait? Az, hogy mindenkinél jobban tud figyelni. Nemcsak figyelemmel tud hallgatni, de képes teljes lényével jelen lenni és látni tudja a másik igazi, benső lényét, annyira, hogy a társaságában mindenki békére talál, jobbá válik és saját maga jön rá a problémái megoldására. Minőségi időt tölt embertársaival. Ennek a magja pedig, hogy szeretettel van jelen. Szeretettel tölti meg közös az időt.
Momo és barátai életében gyökeres változás történik, amikor jeges fuvallatként megjelennek a világukban a titokzatos szürke ruhás urak, akik tökéletes megtestesítői a gépies, lelketlen, falanszter világnak és pont azt az értéket akarják kivonni belőle, amit Momo megtestesít. Céljuk, hogy az idő pusztán a kötelező dolgok elvégzésére szánt mértékegységgé silányuljon. A könnyen zsarolható és terelhető emberek pillanatok alatt az irányításuk alá kerülnek az időrablóknak, akik nemsokára a felismerhetetlenségig eltorzítják a kislány és barátai életét.
A könyv szimbolikája egészen ámulatba ejtő. A főszereplő társául szegődő teknősbéka, aki napjainkban a tudatos „slow living” megtestesítője lenne, a szürke ruhás urak, akik szüntelenül szívják a kis szürke szivarvégeiket, mintha a lelket szívnák ki halódó világunkból és a Soha utca működése, ahol minél gyorsabban megy az ember, annál lassabban halad, mind elképesztő ráérzéssel vezetik el az olvasót a lényeghez. A lényeg pedig nem más, mint az, hogy az élet valódi esszenciája maga a megélés, amit nem lehet sem kapkodva, sem kényszer hatása alatt megvalósítani.
Az időtolvajok, a profithajszoló és fogyasztói társadalom lelketlen képviselői, akik belekényszerítik az embereket az időtakarékoskodásba és el is hitetik velük, hogy minél jobban spórolnak az idejükkel, annál jobban gyarapodnak. Hamar kiderül, hogy ennek az ellenkezője az igaz. Minél jobban takarékoskodnak vele egymás kárára, annál szegényebb és sivárabb lesz az életük és ez egészen odáig fajul, hogy az utcán játszó gyermekeket összegyűjtik és gyereklerakatokban tanítják játszani őket. A játékok azonban nem a fantáziát, vagy az önfeledt derűt szolgálják, csupán a hasznosság elvére épülnek.
Michael Ende fotó: Leonardo Cendamo/Getty Images)
Ebben a kétségbeejtő és kilátástalan helyzetben, amikor már hatalmába keríti az addig nem ismert félelem, Momo váratlan segítséget kap Hora mester és a kis teknősbéka személyében. Az író egyik remekbeszabott szereplője Hora mester, aki maga a megszemélyesített IDŐ. Ő messziről is felismeri szívben rejlő értéket, a lehetőséget és a reménytelen helyzetben segítséget küld a gyermeknek.
Ende írói mágiája abban rejlik, hogy képes a tiszta lelkű gyermek szemével látni és láttatni a világot, ezúttal is a gyermeki tisztánlátás fegyverével küldi harcba főhősét a lelketlen szürke ruhás urak hada ellen. A mese boldog tanulsága pedig az, hogy nincs visszafordíthatatlan helyzet. Amíg csak egyetlen őszintén szerető ember van a világon, van esélyünk a győzelemre a lelketlenség és a sivárság ellen. Érdemes tehát küzdeni és ezt a harcot a könyv elolvasásával vagy újra olvasásával kell kezdeni úgy felnőttnek, mint gyereknek.
Titkos fegyverként vigyük magunkkal a könyv talán legszebb mondatát: „Az idő maga az élet és az élet a szívben lakozik.”
Michael Ende: Momo. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2024. 3999 Ft fordította: Győri László
