az mozgat ami már régen elmúlt
kiáltás ráncolt mozdulat büntetés
forr a víz és sistereg az olaj
elvágott bőr hiányos köröm
nem szabadulsz.
és eljön az alkonyat és vele a vérpiros ég
hálóujjakkal karmol az isten hogy elég
kihűl a tea és a filter is nyomot hagy
csontfehér szívet és édeskés foltokat
nem szabadulsz.
teljesítsd a tervet mert a terv ez az élet
és ugyanaz a pálya és telnek az évek
kiáltás még egy mozdulat büntetés
mosogatni kell de nincsen melegvíz
nem szabadulsz.
mert nézz körbe. hiába a mosoly.
mint pulóverben az elkötetlen szál
felfut a minden és sodródik az egész
szétesik a minta hiába lett kész.
te nem szabadulsz.
