Mészöly Ágnes: Márta evangéliuma
Egy feldöntött asztal egy étteremben, egy megváltás és férfiak kiismerhetetlen utakkal. Mészöly Ágnes az individualitásról készült képek negatívjait mutatja a Márta evangéliumában, és sikerrel adja át azt a felszabadító érzést, amikor végre helyére kerül minden szín.
Bethániában vagyunk vagy Pesten? A modern élet nyűgjei miatt szenvedünk, állások és szeretők és családtagok Bermuda-háromszögében vagy a Genezáreti tó partján várjuk, hogy az a helyes srác Názáretből megváltson minket? Mészöly Ágnes könyve, a Márta evangéluma szerint mindegy, vagy akár mindegy is lehetne. A két szálon futó regény két Mártáról szól: egyikük az evangéliumok által megismert Jézus-sztori partvonalán éli életét, másikuk egy budapesti magánklinika ápolója. Kimondva-kimondatlanul mindkét nő akar valamit az élettől, ám napi gondjaik és a társadalmi konvenciók által a nők hátára pakolt kötelességek miatt talán arra sincs idejük-energiájuk, hogy rájöjjenek, igazából mit is akarnak.
A Márta evangéliuma ügyes játékot űz az olvasói elvárásokkal. Mindkét történetszál olvasása közben várjuk, hogy a széleken élő főszereplők kiemelt fontossághoz jussanak saját narratíváikban, ám ez nem jön el – vagy nem úgy, mint ahogyan számítunk rá. A „cselekmény”, mint olyan, nemcsak az elbeszélés metatextuális eszközeként van jelen – hanem maga a történet témája is. Amikor a regény végére a két Márta cselekvő féllé válik, az egyben jelenti a cselekmény kezdetét és csúcspontját. Ez nem jelenti azt azonban, hogy a Márta evangéliuma odáig érdektelen lenne. Az első fejezetekben talán nehezünkre eshet megszokni a szinte kiüresített, csupán világépítés céljából megtöltött cselekménytereket, de ezért bőven kárpótolnak a jelenbéli szálban a karakterek, a múltbéliben pedig az alternatív, biblikus történetmesélés nyújtotta izgalmak. A beleszokásban azonban nem segít a könyvet nyitó, múltbéli fejezet nyelvezetének szárazsága – ami a történetszál későbbi részeire is rányomja a bélyegét. Mészöly mintha valamiféle kompromisszumra törekedne a régies bibliai nyelvezet és a mai köznyelv között, ám az eredmény gyakran suta, és kevés magabiztosságról árulkodik. Ennek legszembeötlőbb példája az „igen” szó túlzott használata (vélemény-)határozószóként, amely bekezdéseken, de gyakran mondatokon belül is ismétlődik. Például: „s igen komolyan beszélget valamiről legkedvesebb tanítványaival. Mária azonnal Jézushoz akar menni, de csak igen lassan tud haladni a magaslat felé” (83.). A bibliai nyelv emulációja persze érvényes a szövegben, de a végeredmény gyakran válik önismétlővé, monotonná.
Az efféle sutaságokért már csak azért is kár, mert a puritán nyelvezet és a jelen idejű narratíva dinamikussá, szinte forgatókönyvszerűvé teszi a múltban játszódó, E/3-ban elbeszélt cselekményrészt. Viszont az így áramvonalasított szöveg esetében nagyon látványosan lóg ki a lóláb, amikor komolyabb képeket, metaforákat alkalmazna a szerző. Túlírtnak, céltalannak hatnak az ilyen mondatok: „Ahogy a Hold is szabott úton jár az égen, s ahogy vetésre aratás következik, arra pedig a termés betakarítása, úgy követi a nyár a tavaszt”. (81.) A korba való beleélést hívatott segíteni, de félremegy ez a szakasz is: „Az egyik leány haja acélfekete, olajosan csillog, mint a damaszkuszi kardok halált ígérő pengéje, sudár tartása és ringó járása pedig úgy vonzza az úton járók tekintetét, mint a görög mutatványosok magnetoszi pálcája a vasdarabokat”. (8.) Nem arról van szó, hogy az efféle hasonlatok minden esetben érdektelenek vagy túlburjánzóak lennének, csupán kilógnak a szövegkörnyezetből, és megakasztják a szöveg sodrását. Érvényes a régi nagy igazság: ha valamit egy szóval is el tudsz mondani, akkor ne használj tízet.
A szenvtelen, sodró írásmód azt is nehezebbé teszi, hogy elmerüljünk a régmúltban játszódó történetben: szinte falat húz az olvasó és Márta közé Mészöly, ami azért érezhető súlyozottan, mert ez a jelenben játszódó szál megoldásával áll kontrasztban. Ezek a szakaszok könnyebben hozzáférhetőek, olvasmányosabbak, átérezhetőbbek. A bibliai világ kimért, néhol feszengős rekreációja után üdítőnek hatnak azok a részek, amelyek olyan környezetekben játszódnak, amiket az író személyesen ismerhet, és ahol érezhetően átélhetőbb tapasztalatokat visz színre. A narratíva itt érzi otthon magát, itt hat természetesnek. Az igazán emlékezetes sorokkal és jelenetekkel is itt találkozhatunk, mint például a regény közepe felé történő kaméleontemetéssel, ami talán az egész szöveg legkiemelkedőbb része.
A történet két vonulata cselekményében nem ér össze, Mészöly viszont nagyrészt ügyesen adagolja a főleg vallási témájú áthallásokat. Ezekért főleg a jelenbéli szál egyik mellékszereplője, a rejtélyes Dicső úr a felelős, akinek ápolójául szegődik Márta. A férfi „lábfején és az oldalán sebhelyek, világháborús repesznyomok lehetnek, vagy késszúrás, de hiába kérdeztem róluk, csak annyit mondott, hogy ez egy csúnya történet” (161.), valamint „néha olyan, mint egy gyerek, kitalál valamit, és nem fogadja el, hogy az nem megvalósítható, csak azért is akarja. És az esetek többségében bejön a számítása. Úgy van vele, hogy az idő neki dolgozik” (67.). Ugye értjük, miféle szerzet ez a Dicső úr?
Ejtsünk szót a leitmotivról is: mindkét nő életében kiemelt fontossággal bírnak a ház körüli munkák – a múlt Mártájának részben emiatt nincs ideje fontosabb részévé válni Jézus életének, míg a jelen Mártája karrierjét és kapcsolatait akadályozza a banális (trágárság következik) női princípium. Ablakmosás, kertészkedés, lakberendezés, főzés – az efféle terhek blődségét hivatott hangsúlyozni az a tucatnyi, fejezetek közé toldott rész, amelyeket különböző életmód-tanácsadó weboldalak szövegeiből másolt ki és illesztett be Mészöly. „A füvesítésről”, „a férfiingek vasalásáról”, „az ablakpucolásról” szólnak a címek. A vicc érthető, az üzenet világos, de a semmitmondó, internetről származó részletek túl hosszúak, túl gyakran ismétlődnek, és egy ponton túl már semmit sem adnak hozzá a regényhez.
A fel-feltűnő suta, fókusztalan részletek ellenére azonban egyszerre olvasmányos és izgalmas kihívásokkal teli, ízig-vérig huszonegyedik századi regény a Márta evangéliuma. Feminista anélkül, hogy az olvasó orrára kötné a feminizmusát, stílusa elég méltóságteljes, cselekményvezetése elég lassú tempójú ahhoz, hogy felkeltse a várakozásainkat, de nem olyan mértékig, hogy unalmassá váljon. A végkifejlet pedig egyszerre visszafogott, szép és logikus mindkét szálon – a feltámadás diszkrét bája.
Mészöly Ágnes: Márta evangéliuma, Prae Kiadó, 2021, 329 oldal, 3590 Ft
