Pillanatok az őszi Margó Fesztiválról
Harmadik alkalommal rendezték meg az őszi Margó Fesztivált. Azaz azt a könyvbemutatókkal egybekötött könyvvásárt, ahol idén már negyven kiadó mutatta be legfrissebb kiadványait.
Október 18. és 21. között a Várkert Bazár olyan irodalmi kincsekkel teli szigetté változott, ahol mindenki megtalálta a számára legértékesebb regényt, novellás- vagy verseskötetet. A fesztiválon több kortárs írónk, költőnk is bemutatta új, még nyomdameleg könyvét. Többek között, Cserna-Szabó András, Lackfi János, Kollár-Klemencz László, Nyáry Krisztián, Simon Márton és Varró Dániel is telt házas közönség előtt, társfellépőikkel mutatták meg legújabb alkotásukat.
Simon Márton, a „hagyományos költő” vagy a „polaroidos slammer” néven közismert fiatal írón harmadik, a Rókák esküvője címet kapó kötetét mutatta be a Margó Fesztivál nagyszínpadán. Egy olyan belső monológ ez, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. A versekben megszólaló emberi beszédet itt-ott megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai.
A rendhagyó kötetbemutatón Valuska László beszélgetett az íróval arról, hogy miért ajánlja fel verseinek egyikét a nemrég elhunyt Borbély Szilárdnak, és persze arról, hogy mit is jelent a cím, mit ért a költő az alatt, hogy
RÓKÁK ESKÜVŐJE
„amikor részegen egy liftben alszol, az évgyűrűket
mintázó, koszos falat simogatva, mert hiába nyomod
a vészjelző gombot, nincs válasz, pedig valójában
be sem ragadtál, az a rókák esküvője”
– olvashatjuk a kötet címét viselő utolsó versben.
„Magyarul úgy ismerjük ezt a kifejezést, hogy Veri az ördög a feleségét. Ez történik akkor, amikor esik az eső, de közben kisüt a Nap. Szinte minden országban más, és mindig valami gyönyörű kifejezést használnak erre a jelenségre. Koreában például azt mondják, hogy lakodalmat ülnek a tigrisek. A japánok pedig a rókák esküvőjének nevezik. Már köztudott, hogy közel áll hozzám a japán irodalom és kultúra, a róka pedig egy nagyon fontos szimbólumot hordoz a japán kultúrában.
A rókák esküvője az a pillanat, amikor elérkezel két világ határához, a határon még joggal megállhatsz, de nem lépheted át, mert ami a másik oldalon van, ahhoz már nincs semmi közöd. Nagyon kíváncsi vagy rá, de nem tartozik rád.”
Válaszolja a költő, akinek harmadik kötetében számos, egymással ellentétes dolog kap helyet egymás mellett, akár az eső alatt kisütő Nap, akinek ugyan semmi keresnivalója nincs egy vihar közepén, mégis megjelenik. A rövid interjú után, Marci iamyank zenei aláfestésében olvasott fel a kötet verseiből. A performanszban helyet kaptak olyan hangfelvételek, melyeken az író egy egy közeli hozzátartozója, többek között egyik legjobb barátja, Závada Péter olvassa fel a kötetben neki ajánlott verset.
Simon Márton
Iamyank nemcsak zenéjével hangolódott rá a rókák esküvőjére, de egy vers erejéig felolvasó partnere is lett az írónak. A két, egymástól teljesen eltérő művész közös alkotása egy átütő, perceken át tartó libabőrt okozó élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot, engem biztosan. A könyv összes verse olyan képeket fest le, amelyek azonnal egy olyan világba húznak be minket, ahol minden túlszaturált vibrálóan színes, majd ködösen sötétté és félelmetesen áttetszővé fakul.
„És egy szavam sincs már, csak az az egy
a gyomromban,
a csomagolópapírral együtt lenyelt,
bontatlan
szerencsesüteményben.”
A fesztivál záróéjszakája, egy szintén zenei elemeket beemelő felolvasással ért véget. Kollár-Klemencz László most megjelent könyve, A műanyag kerti székek élete, természetírásokban mutatja meg azt, hogy hogyan találkozik az ember a természettel, hogyan működik az ember a természetben, és végső soron azt is, hogy mi az, ami zsigerien természetes az emberben.
Szabadságot és biztonságot, kalandokat és kihívásokat, válaszokat és felejtést kereső karakterek jelennek meg egy egy történetben, akik hol ismeretlenek, hol ismerősek számunkra. Titkaik vannak, és beszédes hallgatásuk. Balladisztikus históriák, melyek önéletrajzi ihletésű elbeszélések, tele költői pillanatképekkel. A kötetbemutatón a könyvben szereplő abszurd rövid történetek közül Thuróczy Szabolcs egy műanyag kerti széken ülve olvasott fel néhányat. Miközben a szerző saját zenekarával több ismert nótájuk között énekelte meg azt, hogy
„úgysem érem keresztül az
erdő felett a csillagos eget
csak ebbe a kis gyertyába
lehozni tudom neked”
