Péntek Imre verse
Péntek Imre
Látom egy vészes éjszakán,
ami kigyullad nem talány,
bombázta egy baráti atom,
méghozzá a jobbik oldalon.
Töprenghetek, mi ez a lárma,
eddig a kamrába volt zárva,
de most sétálok konokon
a fejemre hulló romokon.
Szerettük egymást valameddig,
ám a cigány új hangot pendít,
s hallom, egyre szebb lesz
az áradó magyar keserves.
Intenék, fehér keszkenővel,
gyerekek, nem ez a jó hely,
amit épp bombázni kéne,
nincs itt senkinek kéme.
De csak hull az áldás az égből,
kissé zavart e légkör,
s eltoljuk balog talicskán,
mi megmaradt épen és csacskán.
