Kívül csupa szúrós szőr – belül csupaszív

|

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja. Medversek

Kőrösi Zoltán posztumusz kötete gyermekeknek szóló verseivel a medvelélek rejtelmeibe kalauzol el egyszerű, játékos, derűs-borús soraival.

A szerző így részévé válik annak a gazdag magyar irodalmi hagyománynak, mely a medve alakját helyezi gyermekeknek szóló kötete középpontjába. A mackó közkedvelt alakja a magyar lírának is, többek között Arany János révén már a XIX. században is feltűnik. A XX. századi gyermekeknek szóló költészet berkeiben a medve a főhőse Kányádi Sándor, Nagy László, Weöres Sándor, Romhányi József és Zelk Zoltán egyes munkáiban is.

Igaz ugyan, hogy Kőrösi kötete gyermekirodalom kategóriában, a hozzá illő „csomagolásban”, nem mellesleg remek illusztrációkkal – Nagy Eszter rajzai – jelent meg, ez a kötet mégsem csak azoknak szól, akiknek felolvassák, hanem azoknak is, akik felolvassák, még ha kicsit közvetettebb módon is, útmutató kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A verseskötetben ugyanis a narrátori hang felől, megképződik egyfajta lehetséges követendő modell a tekintetben, hogy a szülő miképp viszonyulhat a „gyermeki dolgokhoz.”

Kőrösi kötetében egy játékos kedvű, megértő felnőtt tekinti végig a medvebocsok – akik ugye gyermekek is lehetnének – mindennapjainak apró-cseprő dolgain és rámutat arra, hogy ezek az apró-cseprő dolgok bizony „nem semmiségek”.

Kőrösi Zoltán         Fotó: Szabó J. Judit

Igen finom hozzáértéssel közeledik a gyermeklélek felé, s noha megőrzi a derűs hangnemet, elveti a gondtalan gyermekkor gondolatát. Amellett, hogy beigazolódik, hogy a világ egy játszótér, és hogy a csínytevések terén nem ismer egy kismaci sem határt, felbukkannak azok a kétségek és félelmek is, amelyek a gyermekkorra jellemzőek vagy a gyermekkorban gyökereznek. A gyermeki örömön túl a félelmekről is mesél ez a kötet: amikkel egy felnőttnek számolnia kell, amiket elfogadnia kell, és amiket segítenie kell enyhíteni.

Amellett, hogy fény derül arra, hogy milyen is egy kismackó napirendje, az is kiderül, hogy mit szeret, mihez ragaszkodik, és mitől tartózkodik, milyen félelmeket és vágyakat hordoz magában. De milyen is egy medvelélek? És miben különbözik, hol a határ egy bocs és egy medve között? És mi lehet a közös a medvebocsokban és az embergyermekekben?

Kőrösi kötetében medvebőrbe bújt gyermeklelkek félnek a sötéttől, habzsolják a málnalekváros palacsintát, focikapunak használják a szekrényt, és arról álmodnak, hogy egyszer képesek lesznek repülni. Itatják az egereket és önfeledten kacagnak, meg anyához bújnak, ha baj van.

A verseken és az életen átbukdácsoló kismackókban kicsik és nagyok is magukra ismerhetnek: aktuális, mert velük és a csemetéikkel történnek ezek meg, és múltidéző, mert egy-egy sor felhozhat saját, rejtőzködő gyermekkori élményeket is.

Kőrösi kötete tükör. Tükör és egyben útmutató is.

Mert milyen is a medvelélek? Milyen is a medvelelkű ember?

A medve kívülről, első látásra szúrós-szőrös-bumfordi és ijesztő kicsit, igazából azonban csupa szív-csupa lélek. A medvéknek higgadtnak, megfontoltnak kell lenniük. De csak látszatra fütyülhetnek a világra. A medvéknek egyenesnek, érzékenyeknek, nyitottak és elfogadónak, előítéletektől mentesnek kell lenniük mások irányába.

A medvelelkű ember a bölcsesség és az elvek embere.

Kőrösi belopja magát a kötetben kicsik és nagyok szívébe, még egyszer, utoljára.

És mennyivel könnyebb lesz így az ember lelke, hogy itt ez az utolsó utáni ajándék, a játékos gyöngédség, a finomság és érzékenység, a jövendőbe vetett mégis-reménység, egy versekbe rejtett életre szóló útmutató minden lélek margójára, amely hordoz magában valami gyermekit.

CÍMKÉK: