Ayhan Gökhan írása
A szervezők reményei szerint jövőre folytatódik a már most népszerűségre szert tett Kolozsvári Kikötő.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője szervezte meg a Kolozsvári Kikötőt
Ha polip szuszog Kolozsvárott (by Szőcs Géza), az kétségtelenül a kultúra magyar származású polipja, aki a meleg vizek kedvelője, akkortájt látni őt a Maros gumiabroncsokkal és útjelző táblákkal kibélelt fagyosszentek-kerülő vizében. Télen melegebb vidékre költözik, és átadja helyét a hidegek és mínuszok kedvelőinek, újabban egy jégtörő hajónak. Mindjárt elmagyarázom.
December 11. és 12. között jó hírnevét öregbítette tovább a kulturálisan izgalmas és szenzációs város. Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, a kolozsvári Helikon folyóirat főszerkesztője jó ötlettől vezérelve szervezte meg kemény munkával az első alkalommal megtartott Kolozsvári Kikötő. Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója című rendezvényt a Bulgakov Kávéházban. A határon túli fiatal költők, írók összesen 21-en vettek részt a felolvasásokkal és beszélgetésekkel egybekötött eseményen.
Az Apáczai Csere János Líceum és a Sigismund Toduţă Zenelíceum adott otthont napközben a rendhagyó irodalomóráknak, néhány fiatal tehát megismerhette a kolozsvári középiskolások kortárs irodalomra való hajlandóságát. Az iskolai felolvasások, beszélgetések a szem- és fültanuk vallomása szerint jó hangulatban teltek, a költőt megint sikerült lehozni a babérral övezett égi magaslatból a földre, a Mátyás szobor mellé. Áfra János friss Horváth Péter-ösztöndíjas költő például kiemelten fontosnak tartja a hasonló eseményeket, úgy gondolja, hogy ez a legjobb módja a középiskolások olvasásra ösztönzésének, illetve hogy megjöjjön a kedvük és bátrabban merjék küldeni az asztalfiókban őrzött kézirataikat a lapoknak.
December 11-én este a jégtörő hajó szépen behajózott és kikötött a Bulgakov Kávéház emeletén. Az épület a népnyelv szerint egykor bordélyházként üzemelt, és ha hihetünk a legendáknak, a múlt lányainak szellemei annyira komolyan veszik az irodalmat, hogy mind egy szálig felöltöznek az ilyen ünnepélyes alkalmakkor. Az összes dohányfüst láthatóan ide menekült Magyarországról, alig láttuk egymást, még jó, hogy a világító bóják lebegtek a szárazra törölt vízen.
Csík Mónika
Csík Mónika, Finta Klára Enikő, Shrek Tímea, Barlog Károly, Márkus András és Horváth Benji lépett fel és válaszolt Karácsonyi Zsolt kérdéseire. A csúnya beszéd, mint költői eszköz is szóba jött, bár a káromkodás kérdése gerjesztette vita kulturáltan és finoman zajlott le, lelki sérültek és testi sérülések nem maradtak utána. Emellett az irodalomoktatás is szóba került, Horváth Benji kidobálná a használatban lévő irodalomkönyveket – (mint Majakovszkijék a klasszikusokat) – s más módszerekkel hozná közel az irodalmat a diákokhoz. Barlog Károly rendelkezik pedagógiai tapasztalatokkal, Budapesten a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban tanított magyart, mint elmondta, eléggé interaktívan. Ady-verseket zenésített meg a gyerekeknek, emellett népszerű írókat és slammereket hívott meg az óráira, például Lackfi Jánost és Simon Mártont. Barlog humoros prózája és Horváth Benji, Márkus András hasonlóan remek versei jól kiegészítették egymást, illetve a legénység összes tagja remekül szerepelt a kikötőben cigarettájukat szívó, sokadik sörüket kikérő közönség előtt.
Az első blokk végén a kapitány, Karácsonyi Zsolt tíz perc szünetet engedélyezett, majd kezdetét vette az est második része. Adorjáni Panna, Kollár Árpád, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergő, Bálint Tamás és Áfra János írásait élvezhette a szép számmal összegyűlt közönség. A hajókapitány szerepét ezúttal Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője vállalta. A pályakezdés, a környezet, a mesterek tárgykörei röpködtek a levegőben. Balázs kíváncsi természetét nem hagyta nyugton egyik kérdés sem, s a válaszok láthatóan kielégítették, mindegyik frappáns és érdekes volt, és a humor megint nem maradt el.
A többség éjszakába nyúlóan maradt a Bulgakovban, egy rokonszenves román ember többeket tepertővel kínált, saját készítés, nagyon jó és finom, utána pálinkásüveget bocsátott útjára a társaságban, a pálinka szintén saját készítés, az is nagyon jó és finom volt, mint a román ember, aki a kezével mutogatta az összetartozást. Román-magyar két jó barát, a többi nem egyéb, mint politika és kampányfogás.
A második napon hasonlóan este kezdődött a műsor. Nappal városnézés, az egész várost beborító román zászlók gyanakvóan méregető árnyékában. Este a legendás Bréda Ferenc írót, költőt, egyetemi tanárt, a mestert, aki egyszer volt, hol nem volt, valamikor Franciaországból jött vissza Kolozsvárra, kérdezem, hol gyártják ezeket a hatalmas román zászlókat, s mint kiderül, Bukarestben másképp van, a zászlókkal a magyarlakta területeket tisztelték meg a románok. Románia zászló- és korrupció-nagyhatalom, gondolom a következő ursus kitöltésekor. A zászlóterror mellett egyéb furcsaság, szokatlan dolog is történik Kolozsváron. A New York Palota hullatja magát, a Szabadság című magyar lapban olvasom, hogy egy kis törmelék ráesett egy épp arra sétáló nőre, aki szerencsére túlélte a balesetet. Egyik sétám alkalmával örömmel veszem tudomásul, hogy elválasztó kordonok állnak az épület előtt, közöttük vékony szalag, majd néhány órával később a szalagok eltűnnek, hogy aztán másnap délelőttre a veszélyre figyelmeztető korlátok az épület falához szoruljanak.
Következő este a jégtörő fedélzetén Nagy Hajnal Csilla, Ughy Szabina, Izsó Zita, Varga László Edgár, Serestély Zalán, André Ferenc és Száz Pál foglalt helyet, a kapitányi sapka ismét Karácsonyi Zsolt fején. A sokszor felmerülő kérdésre, hogyan lehet megélni az írásból, (sehogy) lehangoló, illetve reménykedésre okot adó, némileg derűs válaszok érkeztek. Ughy Szabinától megtudjuk, hogy ő valamennyire az írásból él, ami annyit tesz, hogy a versírás mellett cikket ír, interjút készít, fordít. Míg mások válaszából kiderült, mindennap képtelenség lenne a versírás, a vershez különleges pillanat szükséges, míg persze a próza valóban megköveteli az időbeosztást.
A felolvasás után az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) díjkiosztó gálája következett. A Méhes György-nagydíjjal Egyed Péter írót, költőt, filozófust, szerkesztőt jutalmazták, a Méhes György-debütdíjat a Tejszobor szerzője, Láng Orsolya vehette át. A laudációkat Balázs Imre József és László Noémi mondta el.
A Kolozsvári Kikötő támogató zászlóshajói a Bethlen Gábor Alap, Nagy Elek, a Nemzeti Kulturális Alap és a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal voltak, a szervezésből pedig a Balassi Intézet (Bukarest), a Fiatal Írók Szövetsége és a Magyar Írószövetség vette ki a részét.
A szervezők reményei szerint újabb érdekességekkel kibővítve jövőre folytatódik a már most népszerűségre szert tett Kolozsvári Kikötő. Úgy legyen!
