Kerékgyártó István: Öt színmű
A hajléktalan Vidra Zsolt a rendszerváltás nagy vesztese. A sokak közül az egyik.
borító: Hrapka Tibor
A nagyvállalkozó és cégalapító Király Ferenc, bármennyire is igyekszik tenni ellene, egyre inkább kikopik a világból. Lóri retteg, hogy elveszti kiválóan jövedelmező stroman pozícióját a cégnél. Kevesen mondhatják el magukról a jelenkori Magyarországon, hogy ne lennének ismerősek számukra a fentebb vázolt, kacskaringós életutak. Kerékgyártó István Öt színmű című drámakötetének darabjai a társadalmi tabló igényével íródtak.
A szellemes, blaszfémiától sem mentes dialógusok magabiztosan pergetik a tönkremenések történeteit. Kerékgyártó színdarabjainak egyik jellemzője, hogy állandó mozgásban állítja az olvasó elé az 1990 utáni társadalmi folyamatokat. Elég néhány nem kellőn átgondolt döntés, vagy szerencsétlen élethelyzet, hogy az egyén útja máris lefelé, azaz a társadalom perifériái felé vezessen, és ki tudja képes lesz-e megállni a szereplő a végek előtt. Kerékgyártó tipikus hőse a szakadék szélén áll, ahol hirtelenjében meglazul lába alatt a mélység előtti közvetlen, az előbb még biztosnak hitt talaj.
A szerző nagyszerűen érzi a pontokat, ahol a tragikust meglegyinti a komikus és fordítva. A tragikomédiák a legváratlanabbkor gondolkodtatnak el: még mosolyog az olvasó, de mind világosabb számára a teljes, a szomorú összkép. Szokatlan humor ez, hiszen nem megkönnyebbülést ad, nem oldja az adott jelenet feszültségét, helyette messzebb helyezi a befogadót az érzelmi azonosulástól. Az időben visszafelé haladó Rükverc főhőse, Vidra Zsolt megpróbál verőlegényként elhelyezkedni. Kifejezetten humoros, amint társának, a Rutinosnak próbálja bizonyítani rátermettségét. Ám közben sejthető, hogy állítólagos szakértelme, vehemenciája újabb stációja lesz tragikus lecsúszásának. A fentiek alól a kötetzáró Csőgörény a kivétel, mert a bohózati forma könnyedebb, átláthatóbb humort kíván. Az utóbbi nemcsak stílusában más, minőségében is gyengébb, mint a másik négy színdarab.
Kerékgyártó István
Kerékgyártó írástechnikájára jellemző, hogy kívülről közelít befelé, azaz a társadalmi típustól tart a karakter lélektanához. Néha jobban járnánk, ha fordítva lenne, mert olykor elnagyoltak a figurák. Ez különösen a női szereplőkre igaz. A Skorpióban Király Ferenc rókalelkű, kurvoid menyeiről, Ziziről és Almáról nem sok mindent tudunk meg. Úgy tűnik, hogy minél lejjebb érünk a társadalmi tagozódás piramisában az író annál többet képes elárulni a NŐről. A Hurokban a Pénztáros és a Lány a kiszolgáltatottság és kihasználtság intenzív passióját járja be.
Az Öt színmű darabjai különböző, de egyként erős színpadi hagyományt helyeznek kortárs összefüggésbe. A Rükverc a stációdráma és a halálra készülő ember, a Jedermann-dráma színpadi konvencióit fogalmazza újra. A Hurok Arthur Schnitzler Körtánc című darabjára támaszkodva tematizálja a társadalmi dominancia és a kiszolgáltatottság dialektikáját. A több egyenrangú karaktert felvonultató, lírai hangulatú A tó a csehovi dramaturgia alapján a közösség megszűnését ábrázolja, amelynek okozója a horgásztavat felvásárolni szándékozó vállalkozó. A szerepdarab Skorpió Shakespeare Lear királyának jelenkori viszonyokra alkalmazott verziója. A Csőgörény a commedia dell’arte, valamint a Hacsek és Sajó pesti humorának ötvözete.
A kötet legkomplexebb szereplője Király Ferenc. Hiába a gazdasági élet hiénája, cápája a Skorpió címszereplője, hiába létesít szexuális kapcsolatot menyeivel, esendősége felülír mindent. Nincs olyan, akit és amit meg nem kapott, és ne állított volna céljai szolgálatába. Ehhez keresztülgázolt sok mindenkin, azonban rátermettsége, szuggesztív sármja alól lehetetlen kivonnia magát a környezetének és az olvasónak. Mindenki álnok a Skorpió világában, nem könnyű megtörni Királyt, de mocskos trükkel sikerül fiainak apjuk helyébe lépniük. Felejthetetlen monológjában a férfi, az apa és mindenekelőtt az ember búcsúzik.
„Ti, úgy látom, már mindenre képesek vagytok. Mi még tiszta versenyt vívtunk, amikor győzött a jobb, a gyengébb meg alulmaradt. Mára ennek vége. Elismerem, én a harcban kemény voltam, olykor irgalmatlan, de férfiként harcoltam. És azt hiszem, hogy egy jobb korban küzdöttem. Fiúk, bármennyire is utáltok, én jobb vagyok nálatok. És nincs kedvem megtanulni a ti világotok szabályait. Ehhez tényleg öreg vagyok már. Talán jobban vezetitek majd a céget, jobban értitek az új kor követelményeit. Legyen így!” (199.)
Mégcsak nem is kell magasan ülnöd ahhoz, hogy hatalmasat zuhanj. A színpadra szánt szövegek szakavatott olvasója a színház világában a rendező és a dramaturg. Kerékgyártó István drámái azonban azzal bilincselik le a laikus olvasót is, hogy a harminchat évvel ezelőtti rendszerváltás után kialakult társadalmi, vagyoni széttagoltságot, az emberek között tátongó mélységeket különféle perspektívából és könyörtelenül lendületes humorral ábrázolják.
Kerékgyártó István: Öt színmű. Budapest, Kalligram, 2026. 376 o. 4500 Ft
