Kemény Gabriella: Zsebuniverzum
Kemény Gabriella első kötete magán viseli a közösségi média igényeinek és közlési lehetőségeinek jeleit. A motívumhasználat sablonossága akár ennek a publikációs módnak a mellékhatása is lehet, hiszen a versek egy adott eszköztárat használnak fel újra és újra, mintegy megismételve az Instagram képgyártási módszerét.
Kemény Gabriella költő, dalszerző. Elsődleges kommunikációs tere az Instagram. Ez a felület, akárcsak a legtöbb, megkövetel bizonyos alkotási kereteket. A Zsebuniverzum versei világteremtő, ha tetszik univerzumalkotó ambícióval bírnak, de annak patetikus felhangja nélkül. A kötet az apró, a közös női, pontosabban a fiatal lányi emlékezet tárgyait teszi meg szövegeinek témáivá, s mindezt tömör, könnyen hozzáférhető, csattanóra épülő versépítkezéssel gyúrja egységgé. A papíralapú megjelenés megengedi a szerzőnek, hogy kissé kitágítsa a közösségi média terjedelmi kereteit, viszont ez csak amolyan kinyújtózás, nem valódi kilépés az előbb felvázolt formából.
Ez a fajta női narratíva, ami a versekben megszólal, egy fiatalkori gyűjtemény, így a kötet is elsősorban a következő két tematikát követi. Az egyik az ellentétre épülő, gyermeki ártatlanság és a kamaszos nekifeszülések közti távolságot egymásba forgató szerkezet, a másik a szakítás megverselése. Ez utóbbi kevésbé meglepő fordulatokkal dolgozik: egy kamaszlány hangja siratja elveszett világait. Ami problematikus ezekben a szövegekben, hogy jól ismert képeket sorakoztatnak egymás mellé olyan túlhasznált, túlterhelt konnotációjú szavakkal együtt, mint amilyen az emlékezet. „Először gondolok rád, mióta vége. / Másodszorra már az emlékezés / játszódik majd le bennem, / aztán az emlékezésre való emlékezés / és így tovább: a kép egyre fakul” (Mátrix, [42.]) „Vannak napok, / amikor nem tudom úgy szeretni, / amikor csíp a samponja, / a borotvája megvágja a térdem, / és mindenem fáj tőle.” (Az összes kétely, [52.]) „Engeded az emlékedet, hogy kopjon / nem dermeszted fényképpé magad. / Úgy alszol el, hogy tudod, / másnapra az arcod már más arca lesz: ettől érzed hősnek magad.” (Hős, [61.]) A fakuló kép használata egy jócskán túlhasznált metafora a felejtés dinamikájára.
Az univerzumépítés alapja ez a kollektív női emlékezet, amelynek darabjait fel-felvillantják a szövegek, s így képesek a közhelyek mentén általános életutakat felrajzolni. Ez nem azt jelenti, hogy az egyes darabokban ne jelennének meg egyéni karakterek teljesen önálló vonásokkal, csupán azt, hogy a Kemény Gabriella által mozgásba hozott képek a fiatal lányok közti beszélgetések forgatókönyvének mentén rajzolódnak ki. Gondolok itt akár a matricamotívumra, amely metaforaként működik az egész kötetben az általános iskola hierarchiájának függvényében. De ide sorolnám a kötet hátoldalán kiemelt szövegrészletet is az And straigth on ’till morning című versből. „Rád gondolok: rajzfilmet nézek szex előtt, / whiskyt iszom egy jegestea palackjából, / és élek a kihívással, hogy ne felejtsem el, / hogyan kell felébredni. Aztán lassan, / ahogy mindig, lejjebb csúszom a széken; / elfelejtem magam, senkinek az ölében.” (26.) Itt világosan kirajzolódik az ellentétezve működő versépítkezés. A gyermekkor ártatlan és szeretett kellékei, mint amilyen a rajzfilm és a jegestea (de korábbi versszakokban az ugróiskola, csillámpor és hálózsák) ütköznek a kamaszkor rebellis kellékeivel, mint a szex és a whisky. Ez a forma leginkább akkor lehetne termékeny, ha a szövegek mernének váratlanabb párosításokat választani. A gyermekkor emléktára szinte végtelen, a variációs lehetőségek köre szintúgy. Van erre a jól működő ellentétre is példa a versek között. „Az öcsém egy éves szülinapi tortáját / sütöttük Anyával, / amikor először megégettem magam. / Később lángokkal álmodtam, / és azon az éjszakán / hamuvá égett / a nagyszüleim háza.” (Félek a tűztől, [45.]) A címben előhívott félelem szinte eltűnik a születésnapi torta jelképezte kedvesség mellett, azonban váratlan módon erősödik fel, hirtelen és nagy erővel a leégett nagyszülői ház megjelenésekor.
Van bizonyos koherencia a szövegek között, de ez leginkább tematikus és motivikus (az emlékezet tárgyai). Előbbi nem csupán a vezértematikákban keresendő, bizonyos témák csupán néhány versben ismétlődnek és variálódnak. A rossz házasság például egy ilyen visszatérő elem. Habár ezek a szövegek általában az egyik (főként a női) perspektívából dolgoznak, mégis olyan hatás keltenek, mintha egy rejtett, megfigyelői nézőpont húzódna a szövegek mögött. Mintha mindez nem is a szenvedő feleségről, hanem az őt titokban megleső gyermekről szólna. „Ha nyolckor magukra zárták az ajtót, / és kilenckor abbahagyták a veszekedést, / aztán tízig üvöltött a meccs a tévéből, / miközben folyt a sörhab a kanapéra, / akkor talán tizenegyre már eloltották / a karácsonyról maradt égősorokat” (Házasok, [22.]) „Azt hiszed nem értem. Pedig láttam / én is a lépcsőház alján hagyott tükröt, / ami mellett, valahányszor elmész, / megijedsz, hogy nem vagy egyedül; / aztán még jobban megijedsz, / mert igazából egyedül vagy.” (Házasok 2, [30.]) Ez utóbbi szövegben explicit a megfigyelő perspektíva, azonban a Házasokban is fellelhető egy ilyen hang, bár implicit módon. Az időpontokhoz kötött tevékenységek akár a házastársak szemszögének irányába is terelhetné a versbeszédet, azonban feltűnő, hogy mindegyik említett cselekmény olyan, amit a falakon keresztül (magukra zárták az ajtót, veszekedés, üvöltött a meccs, eloltották a fényeket) vagy utólagosan, következményeik okán érzékelni lehet, a sörhabot a kanapén, aminek a szaga még napokig megmarad a huzaton. Az árulkodó szó azonban a karácsony és az égősor, ugyanis ilyen szituációban ezekre jóval nagyobb eséllyel figyel az érzékeny gyermek, mint a kiégett felnőtt. Úgy vélem, ez a fajta „hitvesi líra” egy alaposabban átgondolt tematikán belül még izgalmas lehetőségeket tartogathat.
Ha önmagában a ciklusok címeit és szalagcímeit (a címekhez kapcsolt kísérőszövegeket) vizsgáljuk meg, akkor a kötet élén álló, Az eperhold éjszakáján történt című egység szövegei meghatározóak lennének az egész kötet tekintetében. A szalagcímek ugyanis az első részben megjelenő szerepek narratíváját építenék tovább. Sajnos azért a feltételes mód, mert az explicit kompozíció-építkezés ellenére a versek már nem folytatják ezt a koncepciót, így hiába a jól felrajzolt kötetegység, ha a szövegek egyáltalán nem kapcsolódnak a ciklusok által kijelölt világhoz. Mindezek ellenére az első ciklus felépítése jól átgondolt, minden szöveg pontos időponthoz kötött, mintha egyetlen éjszaka montázsát fércelnék össze. A forma következetes, a versek jó ötleteket vonultatnak fel, azonban nem érzem a nyelvet elég kidolgozottnak. Bizonyos szövegek esetében kifejezetten prózai a hang, pusztán a formába tördelés feltételezi a versformát. „Gyakorolnak. Nem jönnek zavarba / a szomszédoktól. Később, amikor már / mindketten megizzadtak, leszedik a hálót / a ping-pong asztalról, és lefekszenek.” (00:17, [13.]) A tördelés nem tűnik indokoltnak, az idézett sorokat akár prózaformában is írhatnánk. Talán néhány kötőszó elhagyásától tűnhet lírainak a szöveg, ami azonban még nem teszi versnyelvvé azt, ami egyébként nem az.
Kemény Gabriella első kötete magán viseli a közösségi média igényeinek és közlési lehetőségeinek jeleit. A motívumhasználat sablonossága akár ennek a publikációs módnak a mellékhatása is lehet, hiszen a versek egy adott eszköztárat használnak fel újra és újra, mintegy megismételve az Instagram képgyártási módszerét. Szándékoltan vagy akár önkéntelenül is, de a Zsebuniverzum kijelöl magának egy bizonyos olvasóközönséget, amikor a fiatal lányok közös emlékezetének épít világot. „a lányok / milyen kegyetlenek tudnak lenni / egymással, úgy néznek rád, / mintha velük nem történt volna meg” („az holnapra csúnya lesz”, [44.]) Ezek a versek megengedik a lányoknak, hogy felismerjék, sosem voltak egyedül, s hogy mindannyian ugyanazt az életet járták be, amikor az ajtórésen a szüleiket figyelték, amikor szerelembe estek, és ugyanazzal a nyegle próbálkozással akarták lesodorni magukról gyermeki énük sérülékeny emlékeit, hogy aztán később még erősebben kapaszkodjanak törmelékeikbe.
Kemény Gabriella: Zsebuniverzum. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018, 84 oldal, 1800 Ft
