Avagy a ráncokból komponált gyermeki én
Menyhárt Tamás Menyus / Nincs idő és nincs félelem (Törőcsik Mari)
Menyhárt Tamás Menyus: Nincs idő és nincs félelem (Törőcsik Mari) 2021. 22.5 x 21.5 cm, papír, kollázs, ceruza, akril
Az idő semmit játszik,
langy tócsa most, megállt…
J.A.
Tekintet, amely kívülről figyel.
Immár túlról. Szikárkedvesen, rejtőzködőn, rezignált “túli” bölcsességgel. Szemében a múlttal egybeolvadt jelen és jövő. Egy lezárt élet. A katartikussá szenvedett művészet. Örök Mariskák, Annusok, Annák és Katik. Bellák, Arankák, Szöszik. Elektrák, Dérynék, Pogány Máriák… S hozzá a bizonyosság, hogy megszűnt az idő. Nem maradt más, csak az örökkévalóság. A félelem nélküli lét.
Ráncokból komponált gyermeki én. Leveti az idő korlátait. Játszi kedvből sző komolyságot. Az arc alatt egy másik arc, amely mosolyog.
Kollázs. Az eredeti égi mása. Hűen tükrözi a kollázs éteri lényegét – a megváltozott jelentést.
Halotti maszk.
Az élőt megidéző halott. Több és kevesebb is mint az élő. Sistergő igazságokkal terhes, tisztelgő emlékmű. A kortárs festészet József Attilája tiszteleg a másik nagyság előtt. Vérszínű háttérből emeli ki, ráncszínű betűkkel karistolja szét, a betűk jelentésével tapasztja egésszé. Jelöl. Jelez. Nem hagy jeltelenül nyugodni.
Ez most ő. Törőcsik Mari. Örökkévalóként. Félelem nélkül.
