Egy irodalmi antológia ürügyén
Van ennek a kötetnek egy külön érdekessége: amatőrök és hivatásosok egymás mellett szerepelnek benne, ugyanis az évről évre meghirdetett pályázatban ez a két hivatásrend egymás mellett, de nem egymással versengve szerepel.
Kassák Lajos egy lapáttal a kezében ácsorog a szigligeti alkotóház teraszán – egy most felbukkant fekete-fehér fotográfián, melyet a világhálón tettek közzé a napokban. És azt a lapátot használta is a poéta-festőművész, igencsak látszanak rajta a fizikai munka nyomai.
Kassák Lajos egy XIII. kerületben, 2009-ben alapított irodalmi díj névadója. Hamlet a túlparton – ez a szöveggyűjtemény címe, melyet ebben az évben adott ki az Önkormányzat Sumonyi Papp Zoltán – szintén a kerület lakosa – szerkesztésében. Van ennek a kötetnek egy külön érdekessége: amatőrök és hivatásosok egymás mellett szerepelnek benne, ugyanis az évről évre meghirdetett pályázatban ez a két hivatásrend egymás mellett, de nem egymással versengve szerepel. Hosszasan lehetne elmélkedni róla, hogy hol van a határ a profi és az amatőr között. Nagy sértődések esnének, ha most belefutnánk ilyesféle osztályozásba. Inkább nem tesszük, mert akkor a profik között is értékskálát kéne felállítani, s abból lenne csak igazán nagy balhé.
Ehelyett örvendezzünk, hogy megjelent ez a keménytáblás, műnyomó papíron díszelgő antológia. Persze, hogy a címadó darabot olvassa el először az ember. Hamlet a túlparton – a magabiztos butaság sztorija. Nagyképű amerikai turista Hamlet várát rossz helyen keresi: Helsingör helyett Helsingborgban véli megtalálni. Bányai Tamás a szerzője a pórul járt bunkóság históriájának. Itt jegyezzük meg, hogy a kötet egyetlen szépséghibája, hogy nincsen benne egy bármilyen rövid életrajzi mutató, egy afféle kislexikon a szereplőkről. Merthogy kicsoda Mező Ferenc, Peterdi Nagy László vagy Térey János, azt tudjuk. De Bányai Tamás nacionáléja, vettessek miatta a mókusok elé, elsőre nem ugrik be a memóriámból. Annál is inkább, mert – jeligés pályázat lévén – két ízben is a díjazottak közé került. Ez történt egyébként Somos Béla költővel is.
Amiért majd érdemes lesz évek múlva is előkapni ezt a keménytáblás kötet, az két, forrásértékű tanulmány. Az egyik szerzője Juhász István, a régi, értsd 1945 előtti magyar filmek szerelmese, aki a második világháború áldozatává lett Gaál Béla filmrendező részletes szakmai portréját rajzolta meg. Nemcsak felvillantja, bőségesen elemzi is a Meseautó rendezőjének kvalitásait. Amit nem ír le alanyáról, azt nem is érdemes tudni róla.
Peterdi Nagy László publicisztikus hevülettel számol be az irodalmi élet – majdnem azt írtam, panoptikum – alakjairól, eseményeiről, gazdagon merítve a nem-irodalmi gondokból. Hevülete olykor már-már pamfletté alakítja írását, de értjük a dühét, szenvedélyében többé-kevésbé osztozunk. Bár indulatai olykor csapongásra késztetik – mégis szeretjük őt, hellyel-közzel el is fogadjuk méltatlankodásait. Nála is visszatérő, sőt, centrális figura a mélabús dán királyfi, Hamlet alakja.
Hogy a túlparton lenne Hamlet? A buta és nagyképű amerikai turistának csakis ott. De valójában mindig itt van velünk, mert még manapság is idevarázsolja őt egy ebben a kötetben nem emlegetett, ám szintén tizenharmadik kerületi, egykori színész (emléktábla a Katona József utca 27. számú ház falán) feledhetetlen alakja és alakítása.
(Hamlet a túlparton. A Kassák Lajos XIII. kerületi Irodalmi Díj nyertes művei 2009-2015. Szerkesztő: Sumonyi Papp Zoltán. Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat kiadása, 2016, 284 oldal, ármegjelölés nélkül)
