Kántor Zsolt: Érme a résbe

|

Tandori Dezső emlékére

A háló kifogja mind. Ami épp arra jár.
Halat, kagylót, medúzát. Csigaházakat, gatyát.
Isten őrizz, hogy kiszakítsa a szákot egy vasdarab.
Az idő így is kettéhasad.

Nincs, aki hibátlan. Csak félkész minden lelkész.
De a vér hatása, hogy megtér.
Széppé tesznek mindenkit a hegek.
Ha a hübrisz elkerül, lelkes attól még lehetsz.
Azután a kedvenc érménk elgurul.
Épp a komód mögé, a résbe.
Ahol a pók rakott fészket.
A térköz, mint szöveghely, rím lesz.
A szétnyílt kabát egységet bont.
A morál egy gomb.
Varrni kell hozzá lukat.
Örül az elme és a szív,
Ha valami fontosat felkutat.

CÍMKÉK: