Kőidő, vízidő

|

Megjelent Kállai Katalin új kötete

A könyv fülszövege

Ki lehet az a 18. századi ismeretlen művész, aki a szamosújvári plébánia képét festette… Hogyan lett kiválasztott a Moldvából áttelepült örmény fiú, akit már kezdettől fogva ellenállhatatlanul vonzott a művészet… S talán még ennél is rejtélyesebb, hogy ki az az ismeretlen alak, aki minden jel szerint utólag került az évszázadokkal ezelőtt készült festményre… Ezekre a kérdésekre keres lehetséges választ a szerző a 21. század digitális őrületéből visszatekintve háromszáz évvel ezelőtti történelmünkre… A 17. század legvégére, amely egy új korszak kezdete Erdélyben. A török visszaverése, a karlócai béke, a Habsburg uralom alá került fejedelemség integrálódása az Osztrák-Magyar Monarchiába ugyanis lehetőséget teremtett arra, hogy újabb lendületet kapjon az újkori történelem. Nemzetségek keltek útra, vallási felekezetek feszültek egymásnak, hogy az állandó török fenyegetettség traumájának az elmúltával új élet kezdődjön a felszabadult területeken. Forrongott, változott minden… Különösen érvényes ez az örmény lakosságra, amely I. Apafi Mihály fejedelem hívására keresett új hazát Erdélyben, miközben évezredes gregorián hitét, térítőjük, Oxiende Verzerescu biztatására, katolikus hitre cserélte. Ám azzal, hogy az áttelepült örménység, személyes boldogulását fontolgatva, újragondolta létét Európában, folyamatos lépéskényszerbe sodorta magát. Döntéseikkel adott esetben egész népük jövőjét alapozták meg. Vagy tették kockára.

CÍMKÉK: