Kállai Katalin: Cédulák sötétség ellen
A könyv az elveszettségről, és az elveszettség ellenszeréről, a képzelet szabadságáról is szól.
A cédulagyűjteményt 25 kötegbe rendezte az író, a záró 25 a „kallódó cédula”, az egyetlen olyan, amit tipográfiailag nem választanak el a Möbius-szalagok. Párbeszéd az író és a festő között a Vérmezőnél az egykori állatkereskedés majmáról és a majomangyalról, aki ott lakott hosszan a gyermekkorában, az író látta ott üldögélni. A kis párbeszéd végén az festő hitetlen szavaira a novella válasza: „Szürkülni kezdett. A majomangyal beterítette a végtelenül elterülő várost. A fél szárnya is elég volt”.
A könyv az elveszettségről, és az elveszettség ellenszeréről, a képzelet szabadságáról is szól.
A cédulagyűjteményhez a covid alatti veszteglés adta az időkeretet — magam olykor első kézből olvashattam egyik-másik részét – s most meglepődve látom, hogy a könyv jóval kevesebbet beszél a járvány alatti szorongásokról annál, mint amire emlékeztem. És ha van is róla szó, többnyire mások műveihez mondataihoz, gondolataihoz, kultúrtörténeti morzsákhoz, kijegyzetelt idézetekhez, olykor a szűkebb szakmájából vett filmes-színházi pillanatokhoz, föltörő emlékekhez kapcsolódva idéz meg valamit, vagy ismer rá valamire. Komoly kultúrtörténeti kapcsolódások tárulnak föl az olvasó előtt. Kis jegyzetek, miniatűrök jellemzik (a másoktól kimásolt mondatok mellett) cédulagyűjteményt. Ez a könyv azonban a számomra mindenekelőtt mégis saját életrajzi, életérzésbeli fájdalomról beszél, arról a rettenetes és alig-alig elviselhető lelki békétlenségről, amit az írónak a családja és a gyermekkora okozott.
A megfélemlített gyermekkor, a szétesett, rideg családi környezet kínja az örökkön kiújuló seb. A személyes, végeérhetetlen, traumatizáló dráma. Úgy gondolom, hogy a könyv megírása nem föltétlenül függött világjárványtól, de a covidig, a végtelennek látszó bezártság pillanatáig ez a személyes fájdalom talán másban oldódott föl, korábban talán valamiféle belső, erőteljes lelki tiltakozás munkált az íróban, hogy mindarról ilyen kendőzetlenül beszéljen – arról, amiről a könyv valójában szól: hogy a saját múltunktól, mely életünk kritikus pillanataiban utánunk nyúl, lehetetlen szabadulni. De hozzáteszem: nem is szabad, mert azáltal lettünk, akik vagyunk. Nehéz teher ez, hordani kell, kinek-kinek, ahogy módja, lehetősége adódik rá.
Kállai Katalin többféle módon és értelemben panaszmunkát végez; fölpanaszolja az élet kioltására törő covidjárvány okozta megaláztatást, félelmet, görcsöt; ebben talán még némi – jogos — sértődöttség is van: hogy történhet mindez meg velünk a 21. században, de ami a saját családjabeli a panaszmunkáját illeti, az nem sértődöttségből ered. Ez valódi pokoljárás benyomását kelti. Ez utóbbinak az eredménye izgalmas műhelykísérlet, mégpedig a legjobb értelemben: kutat, megpróbál leásni a családi kötelékek mélyére, az elhallgatások forrásvidékére – erre a legszebb, és számomra teljesen ismeretlen példa a rezula volt, a mesztegnyői dédapa erotikus csínyjeinek a helyszíne, a növendék erdő; vagyis Kállai Katalin szembesít, meditál, fölfedez. És van egy különös vonása: mintha az író a délután utolsó, tört fényeinél kezdené a cédulák szövegezését, aztán gyorsan sötétedni, lassít – és abbahagyja. Mit olyannak, amire nem lehet a végére érni.
Hogy bizton valamiképpen folytatása lesz a munkájának, arra egy talányos mondatából következtetek. (A cédulagyűjtemény amúgy is tele van talányos, sejtető természetű mondatokkal, bekezdésekkel, csalogató többértelműséggel.) A 74-dik oldalon ezt olvasom például: „Egy író szemében mindig pontosan látod, hogy milyen író vagy”.
Hátha Kállai Katalin a maga szemében meglát egy másik írót, aki folytatja, és, aki Kállai Katalin lesz. Végül is a nagy Borgestől is van idekívánkozó idézet a cédula-füzérben:
„Szüleim az élet kalandok-űzte
vészes-gyönyörű játékára szántak,
a földre, vízre, levegőre, tűzre
s én nem. Nem lettem boldog. Sose váltak
be ifjonti álmaik…
Hogy miért, miért nem, erre egy következő munka akár másképp is, nem a panaszmunka nyomvonalán haladva, hanem más megközelítéssel felelhet!
Kállai Katalin: Cédulák sötétség ellen. Könyvpont Kiadó, 2023. 131 oldal
