Jókai Mór-kiállítás a Pesti Vigadó folyosóján
Jókai Mór születésének 200. évfordulójára nagyszerű kiállítással készült az OSZK Színháztörténeti Tára és az OSZMI (Országos Színháztörténeti Intézet) felkészült munkatársai. Felkutatták az írott dokumentumokat a folyóiratokból, levelekből, s a szövegek mellett a sok-sok képet – fotókat, rajzokat, sokszorosított grafikákat – gyűjtöttek , hogy ez alkalomból is, minél gazdagabban mutathassák be Jókai színházi működését.
Az, hogy az életmű alakulásának jelentős része a színházhoz kötődött, az nyilvánvaló: mindkét felesége színésznő volt. Huszonhárom évesen vette feleségül az akkor harmincegy éves Laborfalvi Rózát , akivel 1848. március 15-én Katona József Bánk bánjának előadásán találkozott (házasságot augusztus 29-én kötöttek). Laborfalvi halála után három évvel, 1899-ben vette feleségül a pályakezdő színésznőt, Nagy Bellát.
A Nemzeti Színházban mondott 1848 március 15-én forradalmárként beszédet, és első sikereit is történelmi tragédiáival aratta, 1850-től. Kokas Márton néven pedig még színikritikákat is írt.
Gazdag anyagot állítottak össze a kiállítás válogatói a színházhoz kötődő életműből. Az újságcikkek, idézetek válogatása több mint hat évtizedet ölel át. Külön érdekesség, ahogy az írói munkásság ötvenedik évfordulójának ünnepségsorozatát is felidézik, amely az akkori Vigadóban és az Operaházban zajlott. A Pesti Napló írásából (1904. február 11.) értesülhetünk arról, hogy „összerakta forintjait gazdag és szegény” , hogy a száz kötetes díszkiadású Jókait megszülethessen.
A képanyag különösen izgalmas. A Nemzeti Színház művészeit az 1840-es éveitől – ez a fotózás előtti idő – a magyar biedermeier legnagyobb mestere Barabás Miklós örökítette rajzaiban a legjellemzőbb szerepeik pózaiban. Így ismerhetjük meg ebből az időből Lendvay Mártont, Egressy Gábort, Szigeti Józsefet, vagy Schodelné Klein Rozáliát.
Igazi színháztörténeti időutazáson vehetünk részt, művészek és intézmények helyszínek bemutatásával. Ahogy a Jókai-bemutatók sem szakadtak meg az író halálával, így a kiállítási anyag sem. Nagyon izgalmas képeket és plakátokat is láthatunk a különböző színházi bemutatókból. Itt a kép az első Magyarországon forgatott Jókai-adaptációról,. Ez a Mire megvénülünk volt, 1916-ban, ifj. Uher Ödön rendezésében és Beregi Oszkár főszereplésével. Aztán jönnek sorra a manapság is gyakorta képernyőre kerülő filmek, mint a Gertler Viktor forgatta Aranyemben(1962) és természetesen a Várkonyi Zoltán- filmek képsorai.
Információgazdag kiállítás ez egy gazdag életműről. A helyszín, a Pesti Vigadó földszinti folyósójának oszlopok takarta beugrói és a molinók minősége , amelyre a nagyszerű anyagokat fotózták, sokat levon az élmény értékéből.
A kiállítás létrehozásában közreműködtek: Ady Mária, Csekő Valéria, Diósi Judit, Gajdó Tamás, Hadi Barbara, Lovas Lilla, Tóth Judit Vanda, Pálfi László, Papp Jenő, Pataki Gábor, Szabó Attila. Kurátorok: Huber Beáta, Kiss Erika Zsuzsanna, Dr. Bodolay Géza. Látványtervező: Fecsó Andrea.
„Nekem is volt életem a deszkákon”. Jókai 200. kiállítás a Vigadó földszinti folyosóján. Szervező: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Pesti Vigadó Nonprofit Kft. Az esemény támogatója a Magyar Művészeti Akadémia.
