Siegfried Lenz: Der Überläufer
„Német katona nem áll át az ellenséghez” – mondta a lektor, az író (később a „legnagyobbak” klubjából) – elkullogott. A kézirat most került elő: meglepetés a régmúltból.
Most jelent meg: nagyszerű regény, izgi háborús sztori (és szenvedés), valamint egy vaskos kötet, aminek rémes (szégyenteljes) története is van. Siegfried Lenz, a 2014-ben elhunyt nagy német író regényéről beszélek, a regényről, amit 1951-ben gépelt be kis Erika táskaírógépébe. A regényről, ami fiókjában maradt, mert a kiadó politikai okokból visszadobta. Most – halála után két évvel – megjelent, Az átálló (Der Überläufer) címmel, olyan irodalmi és dokumentumerővel, amit el se tudsz képzelni. Üzenet egy hetven évvel korábbi világból és a nagy vérzivatarról – német oldalról. Hihetetlen.
A háború vége felé járunk, az oroszok már Kelet-Poroszországban, a főhős egy elfelejtett hátvéd tagjaként – néha még lövöldözik, aztán leszarja az egészet, és haverjával átmegy a frontvonalon. Ott persze majdnem kivégzik… Nem akarom lelőni a poént, a regény kis NDK-kanyar után valamikor az NSZK-ban ér véget.
Gondolj csak bele: egy német katona a háború alatt átáll az ellenség oldalára: a kiadó – ötvenes évek elején vagyunk – összetojta magát: ilyesmiről beszélni – a Wehrmacht ujjászervezése idején – tök tabu. Német katona nem dezertál, pláne nem áll át az ellenség oldalára, és pont. Így aztán – pár átdolgozási kísérlet után – egy goromba levél le is zárta le az ügyet, a könyvet pedig hetven évre elnyelte az író fiókja. Lenz nem kísérletezett vele tovább, inkább a következő művén dolgozott. (De a kézirat nyoma ott van a „Németóra” című híres regénye mögött.)
Hát ettől olyan megrázó és izgalmas ez a „megtalált” könyv. Hogy ilyen is volt – fájdalmasan-őszintén a háborúról, no meg acenzúráról. A kettő együtt: két, ha nem három korszak dokumentuma. A most megjelent kötetben közreadták az íróval való akkori levelezést is – korrekt eljárás.
De a fejedben jó ideig a regény egykori hangja fog visszhangzani.
Siegfried Lenz: Der Überläufer, Hoffmann u Campe, 2016, 368 oldal