Cserna-Szabó András: Sömmi.
Cserna-Szabó András regénye, a Sömmi. rövid, jól követhető történet, amelynek elolvasása csupán néhány órába telik. Mielőtt azonban végleg felhelyeznénk a kötetet könyvespolcunk valamely fokára, érdemes alaposabban is körbeforgatni, hátha találunk benne egyebet is egy jópofa betyársztorinál.
A klasszikus – Krúdynál, Móricznál is igen hangsúlyos – betyárromantika itt nem tolakszik az előtérbe, Rózsa Sándor dokumentumokból, regényekből és népdalokból, mendemondákból ismert alakját a Sömmi. egészen új megvilágításba helyezi. Ez persze nem azt jelenti, hogy Cserna-Szabó figyelmen kívül hagyja a betyárkirály alakjának irodalmi előfordulásait, hanem azt, hogy Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc és Tömörkény István Rózsa Sándor-történeteitől nagy mértékben elrugaszkodik.
A hasonló tárgyú irodalmi örökség számonkérése tehát éppoly félrevezető megközelítésmódnak tűnik, mint a történeti momentumok dokumentarista igényű azonosítása. A Sömmi. ugyanis nem a biografikus Rózsa Sándor életét mutatja be, hanem egy hangsúlyozottan fikciós betyártörténetet.
Ezt a jelleget erősíti a kerettörténet alkalmazása is: a Sömmi. cselekménye a vak koldusként tengődő Veszelka Imre monológjából bontakozik ki, így az olvasónak számolnia kell azzal, hogy bár Veszelka mint egykori szemtanú mindvégig magabiztos elbeszélőként lép fel, emlékezete mégsem lehet tévedhetetlen. (E tekintetben a Sömmi. halvány – és valószínűleg nem szándékolt – párhuzamot mutat Szilasi László regényével, A harmadik híddal, amelynek narrátora szintén szegedi hajléktalan, és szintén a kerettörténet elbeszélői módszerét példázza. Ez az egybeesés természetesen nem kifejezetten a Sömmi.-re vonatkoztatva lehet érdekes: inkább csak adalék az utóbbi idők szegedi tárgyú regényeihez.)
A Sömmi. cselekménye, azaz Veszelka monológja a regénybeli Rózsa Sándor születésének történetével kezdődik, ami a továbbiakra nézvést meghatározó szerepűnek bizonyul. Miközben a későbbi betyár anyja a kis Sándorral vajúdik, az apa, Rózsa András a pusztát kémleli. Ekkor érkezik a röszkei tanyára az Ördög, aki a születendő csecsemő lelkét magának követeli. Az apa dühében a kútba hajítja a sátánt, így akadályozva meg az egyezség létrejöttét. A felcseperedett, betyárrá lett Sándor később barátságot köt a termetes Veszelka Imrével, s előbb kettesben, majd egy kisebb bandával fosztogatnak a Dél-Alföldön.
Mindkettejük életét tragédiák árnyalják be: Veszelka Imre testvérbátyját egy esetlen lopássorozat végén a pandúrok főbe lőtték, Rózsa Sándornak pedig gyermekként végig kellett néznie anyja megbecstelenítését, meggyilkolását és öccse halálát. A tettest, Abrahám Pekárt Rózsa Sándor egész életében üldözi, s miután betyárserege élén szabadságharcos lesz, sikerül is kézre kerítenie és különösen véres módon megölnie.
Az ezt követő végkifejletnek, vagyis Rózsa Sándor halálának megértéséhez elengedhetetlen az Ördög szerepének tisztázása. Ő a történet fő mozgatórugója, s bár ő maga ritkán jelenik meg, a végül mégiscsak bekövetkező szerződéskötés után a főhős személyisége kifejezetten diabolikussá válik. Kétségkívül ez az ördögi átlényegülés a Sömmi. legizgalmasabb vonása, amit Cserna-Szabó ironikus eltúlzó technikája tesz igazán érdekessé, s aminek lényegi helyét az ördögi jelenségek számának és iszonyatának fokozása adja meg. A paktum létrejötte után Rózsa Sándort rémtettei olyan vonásokkal ruházzák fel, amelyek akár egy parodisztikus vámpírregény szereplőjére is ráillenének. Társai, a betyársereg tagjai pedig elborzadva észlelik vezérük tetteit, ahogyan az az egyik csata leírásánál is olvasható: „többen is döbbenten vettük észre, hogy a Sándor reá szokott a rácvér ivására, megcsapolta a holtat, a vért szépen a kulacsába engedte, és azt szopogatta bor helyett egész álló nap”. (169) Egy másik alkalommal Sándor az oláh pópa szívét fogyasztotta el, ami zsigeri undort keltett a betyárok körében. (179)
A huszonegy pontból álló szerződés életbelépésével tehát Rózsa Sándor teljesen kifordul magából. Egyetlen bizalmasa, Veszelka Imre – bár sokáig kitart barátja és vezére mellett – végül mégis az árulás mellett dönt: a betyárvezért saját bálványa, Kossuth kezére játssza, aki egy papírvágó késsel döfi át a fegyver által meg nem ölhető Sándor szívét.
Ez a gyilkosság még éppen idejében történik, mivelhogy az ördögi szerződés alapján Sándort nemcsak pénz, társadalmi rang, egyenruhás állás és számtalan szerelmi siker illette meg, de egy különleges kitételt is fenntartott magának: „Ha a 33 év lejárta előtt meghalnék, lelkemért perelhet az Isten. Ha még 3 év és 3 hét és 3 nap lejárta előtt mégis meghalnék, a lelkem részt vesz az isteni elbírálásban.” (120) Ezt a kiskaput használta ki Veszelka Imre és Kossuth Lajos, akik a biográfiai Rózsa Sándor halálát megelőző 33. évre dátumozott alkut a 3 év, 3 hét és 3 nap lejárta előtt semlegesítették.
Maga az ördögi szerződés egyébként nemcsak a cselekmény alappillére, de utalás a Faust-mondakörre is: Goethe művére mindenképpen, de talán azokra a népmondákra is, amelyeknek egyikét a regényben is szereplő Jókai Mór jegyezte le A magyar Faust címmel. További hasonlóság, hogy az Ördög a Sömmi.-ben is alakváltóként jelenik meg: a regény elején például Rózsa Andráshoz Krisztus képében látogat el, majd a kalendáriumi sátán alakját veszi fel, amit András gazda óhajára eléggé komikus módon előbb Napóleon, aztán Ferenc császár és végül Mária Lujza hercegnő küllemére cserél.
A kutyák ördögi motívumként való szerepeltetése ugyancsak a Faustra, pontosabban az abban szereplő pudlira való utalás lehet, de egy elterjedt babona szövegbe emelésének is megfeleltethető. Ezt jelzi az ördög első felbukkanásának leírása is: „a kutyák csaholtak kint az udvaron, tán érezték az Ördög kénes szagát, és előbújt a régi lelkük, mert a kutya őseredetileg az Ördög szolgája volt, csak aztán pártolt át az emberhez, úgy mesélték a régiek, hogy a szalonnás kenyérnek meg a zsíros tarhonyának nem tudott ellenállni” (15). Innen pedig már csak egyetlen logikai lépés eljutni odáig, hogy a kutyáknak parancsoló és olykor kutyává változó Veszett Nagy Sándornak – akit Cserna-Szabó egy 19. századi szentesi kuruzslóról mintázott – éppúgy köze van az Ördöghöz, mint a Rózsa Sándor amnesztiakérelmeit közvetítő, kutyafejű bottal járkáló és tárgyalás közben szalonnazsíros túrós csuszát faló Kőmíves Arzén zugügyvédnek.
Ezeket a motívumokat Cserna-Szabó éppen olyan sejtelmes ügyességgel szövi egymásba, mint ahogyan Veszelka Imre jótékony árulását kivitelezi. S ha már a sejtelmességnél tartunk, érdemes egy kevés figyelmet szentelni a regényben újra és újra felbukkanó babonáknak is, hiszen a Sömmi. miliőjének, a dél-alföldi pusztaságnak ezek a hiedelmek ugyanolyan jellegadó vonásai, mint a regényben folyvást feltűnő, ma már kevéssé ismert közmondások. Az említett babonás eszmék közül kiemelhető a burokban született gyermek sebezhetetlenségének hite és a magzatujj védelmező erejének képzete, amelyhez a regény szerkezetéből eredően egy pajzán tréfa is kapcsolódik. Az itt említett hiedelmek mellett lényeges szerepet kap Rózsa Sándor rögeszméje is, amely szerint jelenlétében senki sem mondhatja ki az ő igazi nevét.
A szavak és a beszéd mellőzése általánosabb módon is feltűnik a regényben, leghangsúlyosabban a szereplők – és különösen Rózsa Sándor – szűkszavúságának motívumában. Erre utal a címben rejlő – a ponttal együtt nagyon jól eltalált – poén is, noha a „Sömmi.” kijelentés a regényben több különböző jelentéstartalmat is képvisel: megfeleltethető például a cselekmény helyszínének, a végtelenbe nyúló pusztának, de számolnunk kell az öreg Andrikó halász álláspontjával is, aki az élet értelmét e rövid mondatban összegzi (197).
Cserna-Szabó András Fotó: Wikipedia
Cserna-Szabó András regényének üdvözlendő rétegzettsége, széles perspektívája fedezhető fel abban a két filozófiai tartalmú momentumban is, amelyek ugyancsak a cím értelmezését segítik. Ezek közül az egyik Veszelka gombóchasonlata, ami egyfelől a Peer Gynt híres hagymametaforájával függhet össze, másfelől pedig „a sömmi sömmít” mondat szerepeltetése révén Heidegger e kijelentéséhez kapcsolható: „das Nichts nichtet”, azaz „a semmi semmít”. A másik filozófiai utalás a Rózsa-bandába tartozó Csala Franc monológjában található, amely egy Schopenhauer-fordítás részletének szó szerinti átvétele (107–108), s mint ilyen, a német filozófus semmifogalmára irányítja rá az olvasói figyelmet.
Ezek a filozofikus tartalmak azonban eltorzítva, elbizonytalanítva jelennek meg a regényben, és egyáltalán nem semlegesítik azt a vérszomjas komikumot, amely a Sömmi. egész szövegén végigvonul. Ez figyelhető meg a regény egyik legemlékezetesebb mellékszereplőjének, Pruska doktornak az esetében is: a hiú orvos kegyetlen gyilkosságát Rózsa Sándor heréléssel bünteti, később pedig arra kényszeríti, hogy szerezze meg neki az óhajtott magzatujjat. Ez az eset azonban, ahogyan az később kiderül, Pruska doktort a császármetszés egyik első szakértőjévé teszi, Cserna-Szabó pedig e fejlemény komikus hatását úgy emeli ki, hogy Pruska nevét behelyettesíti egy Semmelweis Ignácról szóló cikk szövegébe.
Szerencsére a Sömmi. anekdotikus hangvétele, amit a történelmi személyiségek szerepeltetése még inkább kihangsúlyoz, nem teszi a regényt terjengőssé. Cserna-Szabó András új kötete ugyanis nemcsak élvezetes, de feszes ritmusú olvasmány is, amelynek valamennyi momentumára, például gasztronómiai vonatkozásaira még e bő lére eresztett kritika keretein belül sem térhettem ki. Az azonban bizonyos, hogy aki hajlandó a felszín mögé tekinteni, annak a Sömmi. nem fog csalódást okozni.
Cserna-Szabó András: Sömmi., 2015, Magvető Könyvkiadó, 208 oldal
