Mohai V. Lajos írása
HALOTTAK NAPJA
Végső dolognak nincs mása.
Halál és halott egyazon forma,
úgy tér meg a porba,
porlad el a kettő, hogy egy;
széttört napsugár az élő,
a halott is széttört nap fénye –
ÉGI BOLTHAJTÁS ALATT
Kosztolányinak
Amikor elmerülnek a holtak,
és visszatérnek a Föld porába,
kialvó életükből kilépve,
égi bolthajtás alá húzódnak.
Onnan a szemközti világból
— élőnek tiltott helyen – figyelnek;
szótlanságuk túlcsordul a síron,
mocorgásuk virágmintás selyem.
Már nem féltik éjük magányát —
a földi siralomvölgyet annyi
éven át járták, s megelégelték
a kapott régi leckét: porszemnyi
sorsuk odaadása volt nemrég
a tünékeny lét, semmibe vert ék –
most ködként inognak, elmerültek —
bevárnak engem, követem őket.
