Fábián István új könyve
Fábián István új kötete – Gondolat Kiadó
Fábián István
KŐ A KŐTŐL
Kérdezd a napraforgót,
ki arcát nem féltve
fölbámul az éjszaka egébe.
Kérdezd a fuldokló tengert,
kin átvilágítanak fénnyel telt
kristályfekete mérgek.
Kérdezd a megvakult eget,
hol az üres időben lebeg
az utolsó felhő. Ottfelejtve.
Kérdezd a követ, kinek
óceán mélyén társa: kő,
a biztos kettétöréssel eljegyezve.
AZ EGYETLENEK
Tandori sétál
a mindenség egy szív
alakja tervszerű véletlen
lényege a dobogás
formái összehajlanak
a teremtés sok-sok ér ahol
vér a vérrel szembemegy
nincs múlás és nincs idő
csak egybeforgó hajnalok
a világegyetem egyetlenegy
ha mégis volna belőle kettő
(akár számolatlanul végtelen)
mindig ugyanegy marad
szépsége is szépen egy
épp mint a boldog számok
ki hogyha büszke árva prím
akkor a legboldogabb
a mindenség buboréktükör
éppen egy madár néz bele
a világ egy madár szemébe
bámuló egyetlen madár szeme
A VENDÉG
Itt vagy. De mintha máris emlék.
Véletlen mozdulat a tájban.
Tükre itt élő otthonosságnak.
Füvek hajlása súgja lépted.
Köd száll a múló avaron.
Dér fagy fehéren fekete ágra.
Kísérlet csak megérkezésed.
A varjak a szántásra visszaszállnak.
Esküvőre jöttél. Aki vagy: kéretlen vendég.
Mindennek tanúja. Pozsgás kísértet.
Papírforgós, krepp-zászlós varázslat.
Céllövölde papundekli nyulán krétapont.
Nyálzó szájakon nevetség.
Roppanó hurkapálcán pengő bádogállat.
***
A szerző önmagáról:
Első két verseskötetem megjelenése után húsz évig nem írtam. Az 1989-ig természetessé lett tagadásokat nehezen tudom igenekké fordítani – ma is. Budapesten élek – de van egy házunk az ország egy nem is távoli szegletében. Kert is van, a kertben két százhúsz éves körtefa, fenyők, tuják, bokrok és minden évben hálásan újraéledő fű. És igen, a rigó! Minden évben megül költeni tornácunk keresztgerendájára rakott fészkében egy rigópár. Szóval, a világ olyan-amilyen, romlik és összedőlhet, az ég is bedőlhet, de a rigó fütyöl. Amíg van, aki hallgatja, addig megvagyunk.
Megjelent kötetei:
A képzelet bádogtornyai
(versek – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984)
Némulat
(versek – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990)
Ebgondolat
(versek, rajzok – Kopf, 2003)
Örökévad
(versek, rajzok – Gondolat Kiadó, 2016)
Kettős:pont
Könyvpont Kft., 2020)
Fölsértett ég
(versek, rajzok – Gondolat Kiadó, 2020)
Kettős:pont.kettő (2022)
„A morális igény, a haza, nemzedék, történelem-szubjektum fölötti töprengés még nem értékmérője a költészetnek, csupán annak irányát jelzi. A megfogalmazás ereje kell ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a költővel. Fábián megadja ezt a sokszor nehéz, keserű élményt tömör fogalmazású, eredeti képlátásról tanúskodó verseivel.” (Ugrin Aranka)
„Villogó, üvegösszetörő hirtelenségben, a részletek azonnaliságon is átbukdosó egymásutánjában […] Fábián sorai sodró pontossággal és ennek is félresöprésével válnak végeredményt idézően kihívókká, ám ez a kihívás, ily régi műnemben, mint amilyen a költészet, „ma már” aligha az olvasónak szólhat, közös konzíliumunk ez a vers fölött, költőé és befogadóé… nyugtázzuk a történést. Fábián István mintha itt jutna a legmesszebb akár történelmi költőként is, az állapotával való azonosulásban.” (Tandori Dezső)
„De mintha az írás előtt egy poharat a kezében vagy a foga közt összetört, elmorzsolt volna szilánkostul. Azután lesz a vers. (Budai Katalin)
Féner Tamás, a magyar fotográfia európai kitekintésű mestereinek egyik legmeghatározóbb alakja Fábián munkáiról: „Súlyos és örök mementó, mint a pompeji kutya” – írja egy rajzáról, azután: „Ősi hegységekben az erózió elporlasztja a fedő kőzetet, lemossa a földtakarót. Marad az időmarta ősi arc. Mindig igaz, néha megmagyarázhatatlan, ha nem hallod a követ. Hát ez ilyen szöveg” – mondja a költő egy verséről. És a Tandorihoz írt sorokról: „Elképesztő zárt szerkezet, szellemi konstrukció!”
„A költő verseskötete (Fölsértett ég) tipográfiai, tervezői mestermunka, és ebben fekete-fehér remeklésben összehangolódik Fábián két múzsája. Együvé tartoznak […] a két műfaj úgy épül egymásba, hogy mindkettő megőrzi a másságát, vagyis a belső kapcsok, az érintkezési pontok mellett is külön-külön válnak egy alkotói szemlélet, világlátás dokumentumaivá, művészi építőkockákká.” (Mohai V. Lajos)
