Szabó T. Anna: Törésteszt
A novelláskötet a párkapcsolatok mini-gyilkosságában, apró, ám életeket pusztító érzéketlenségek közegében talál tükröt a jelen emberi viszonyainak romlásához.
Szabó T. Anna Fotó: Megvető Könyvkiadó
Rafinált módon szemetek. Mármint a pasik. Észre se veszik, hogy tárgyként kezelik a csajokat (feleséget, anyóst, mindegy). És persze a másik oldal is süket-vak az emberi kapcsolatok érzékenységére. Szabó T. Anna ebbe groteszk-szemét világba süpped első novelláskötetével. Versíróként ismerjük, jó költő, szolid és képgazdag líra a sajátja. Most a rövid novellákkal remekel. Merthogy a legjobbak a másfél oldalas short storyk. Minden beléjük fér. Nő berohan Pestre, előtte az internetről kinézi magának a jobb szalonokat. Végigpróbál egy sor esküvői ruhát, majd hamis címet megadva rohan haza, hogy mire a férje megjön, tálalva legyen a pompás vacsi. A pasi csodálkozik, mitől ilyen nagy a dőzsölés. Házassági évforduló, 25 éves, mondja a nő. Miért nem szóltál, hoztam volna egy üveg bort. Bang, a poén óriásit szól, pedig az egész sztori szófukar módon kerül előadásra.
Rémes az érzéketlenség, rémes a szeretetvágy, rémes az emlékek felidézésének groteszk módja (a szalonok ruhái között). És persze csendes az egész karcolat, nincs egy hangos szó se, csak a szomorúság. Meg a pasi gesztusai, hogy szégyellem magam férfiként.
Szabó T. Annának erre az érzékenység-érzéketlenség hullámhosszra van zseniális antennája, azaz a párkapcsolatok finom repedéseinek érzékeltetésére (vagy épp totál csődjére). De olyan is van, hogy a pasi (egyébként tanár) meglátogatja az anyját – aki, ahogy sejtem: kicsit szenilis. A férfi unja a látogatást, az anyja összevissza beszél. Míg kimegy, a pasi feltúrja anyja fiókját, ami tele van üres gyógyszeres dobozokkal. Az írónő egy szóval sem mondja, hogy ez a férfi „vak” – nem látja, hogy anyjának gyógyszerre sincs pénze, azt meg pláne nem látja, hogy szeretetlenségben, nyomorban már az utolsó lyukon fütyül. Semmi. Csak unja, végül is, rendes ember, van foglalkozása, és istenem, unja az anyját… (Épp ez a kontraszt a rémes a novellában.) Ezek az apró „repedések” mélyebben világítanak bele a mai köznapi világ rémségeibe, mint a direkt gonoszkodások.
Igaz, van olyan is, hogy egy csajozó srác meséli, milyen trükkel kapta el kiszemelt nőjét – rémes csalás, de a trükk zseniális. (Cruelty free.) Kiszúrja, hogy a nő rajong az haute couture ruhákért, laptopján mutat neki drágábbnál drágább New York-i kreációkat, és engedi, hogy a nő válasszon, azonnal megrendeli a méregdrága cuccot. Attól kezdve övé a nő, a csomag pár nap múlva megérkezik – nem mesélem el, de ne tudd meg az átverés mikéntjét: a srác visszakapja a pénzét és a nőtől is megszabadul. Az írónő kitűnően ismeri az ilyen macsó-janikhoz passzoló nyelvet – nem is a szlenget, csak az önfényezés szemantikáját: bravúr ez is.
A falusi házassági poklot is megjárják a novellák. (Kajafás és az aranycipő.) Itt sem a verekedés a téma, hanem az, ahogy tudomást se vesznek a másikról, hogy hagyják szenvedni. És persze körítésnek ott van a kis falusi közvélemény, az irigység, a pap által kiprédikált férj és annak felesége: „öregasszonykórus” utálja őket. Ők meg egymást. Szerencsére van sör meg tévé… – szörnyű.
A precizitás és szűkszavúság a rémes ezekben a novellákban, a párkapcsolat, ami többnyire egymás csendes gyilkolászásáról szól. És Szabó T. Anna ezt az érzéketlen, egymást lehetetlenné tévő viszonyt tűzi fel a rövid-novella tűhegyére. Mert amikor a másikról – élete párjáról – nem akar tudomást venni (akár a férfi, akár a nő), önmagát pusztítja: a párkapcsolat majd’ mindenütt önpusztító összezártság. Illetve, a novellák többségében az asszonyok húzzák a rövidebbet, velük tol ki a párjuk, nekik kell a kétfülű kosarat egyedül cipelni.
Nagyon mélyre lát bele ezekbe a pokoli viszonyokba az írónő. Egyik írásának (Porcelán) helyszíne Berlin, a nő műkörmös – Szabó T. Anna ezt a világot is ismeri. Igaz, a lényeg itt is a szerencsétlenség, ezúttal a magány, a „minden mindegy”, csak el innen, vagy itt maradni. A kötet a vége felé – például az Egyedül című rövid karcolat – se nem szomorú, se nem tragikus: a nő el akarja hagyni férjét, az meg öngyilkos lesz. Áll a baleset helyszínén, egy plakáttal szemben: „mindenkit hazavárnak”, olvassa. Túléli – hogy miképp, azt találd ki mint olvasó.
Ezekben az írásokban a nyelv fonákja működteti az elbeszélést: a ki nem mondott jelenik meg a leírásokban vagy a dialógokban. A lírikust ismerem fel ebben az egészen különös nyelvhasználatban, amit fentebb szűkszavúságnak neveztem. Nem az, több annál: a szavak, helyzetek közti titok bujkál mondataiban. Jókedvem nem lett tőle, de egy komoly írót fedeztem fel a Törésteszt című kötetével.
Szabó T. Anna: Törésteszt. Magvető Könyvkiadó, 2017, 248 oldal. Ára: 2990 Ft
