Egy megvetett-megértett különc

|

Ratzky Rita: Szendrey Júlia

Szendrey Júlia az íróözvegyek szerepéhez társuló számos prekoncepció szempontjából is pozitív, üdítő kivétel volt, amint ezt Ratzky Rita most megjelent könyve is alátámasztja. A szerző több mint tíz éve foglalkozik Petőfi özvegyével, akit hol közmegvetés, hol megértő szimpátia vett körül.

A nemzet nagy irodalmi özvegyei, múzsái körül mindig nagy volt a cirkusz. Mindig mindenkit érdekelt, hogy ki kivel, mikor, mennyit… A szépirodalmi művekből elég sok minden vélelmezhető volt, de a közvélemény nem érte be azzal, amit a művek alapján kikövetkeztetett. Az illető hölgyek, tudván, kivel osztják meg ágyukat és asztalukat, ha odáig korábban nem is, zömükben szintén „megfertőződtek”, belekóstolva a különféle műfajokba, levelekben, naplókban, egyéb írásokban hagyva nyomokat a kíváncsi olvasóknak. Nem mondom, volt kivétel, és akadt olyan is, aki más művészeti ágakban (például festészet) is alkotott.

Szendrey Júlia az íróözvegyek szerepéhez társuló számos prekoncepció szempontjából is pozitív, üdítő kivétel volt, amint ezt Ratzky Rita most megjelent könyve is alátámasztja. A szerző több mint tíz éve foglalkozik Petőfi özvegyével, akit hol közmegvetés, hol megértő szimpátia vett körül. Ratzky kutatásának gazdag anyagából (köztük korábban nem ismert visszaemlékezésekből, tárgyakból, dokumentumokból) kiállításokat rendezett, tanulmányokat publikált. A most megjelent, négyszáz oldalas anyag, eddigi Szendrey-témájú munkásságának összegzése, több okból is érdeklődésre tarthat számot. Tökéletes körültekintéssel megírt élet- és pályarajz, mely nélkülöz bármiféle ízléstelen intimpistáskodást, miközben bemutatja Júlia hétköznapi mércével nem mérhető, különcködésre, feltűnésre és főleg kitűnésre hajlamos, valljuk be, nem mindig rokonszenvesnek ható egyéniségét, amint ez a kortársak – ha, persze, alkalmanként fenntartásokkal kezelendő – visszaemlékezéseiből, jellemzéseiből kiderül.

Az így kirajzolódó portré egy már kislánykorától figyelemre méltó alakot, jelenséget fest le, amellett érvelve, hogy korántsem a véletlen műve, hanem szinte sorsszerű volt, hogy a költő és a nem mindennapi lány egymásba szerettek. Mintha isten is egymásnak teremtette volna őket, ahogy Jókai írja – lelki rokonságuk nemcsak érzelmeikben, gondolkodásukban, hajlamaikban, de még különcködő öltözködésükben is megnyilvánult. Kettejük egymásra találása nem zajlott akadálymentesen, ennek folyamatát érzékeny odafigyeléssel rajzolja meg Ratzky.

Júlia bizonyíthatóan nemcsak költő férje hatására vonzódott az íráshoz, korai naplói még lánykorában születtek, s Petőfi és Jókai is szorgalmazták egy-egy részlet megjelentetését. Szendrey alkotói tevékenysége igazán csak Petőfi halála után, második házassága alatt bontakozott ki. Történt ez annak ellenére, hogy boldogtalan második házassága ihlette verseit érthető okokból nem publikálhatta, nem bocsáthatta nyilvánosság elé. Ratzky Rita értő elemzései egyszersmind nemcsak a versekre terjednek ki, az értelmező Szendrey Andersen-mesefordításaival is foglalkozik, összevetve azokat a Szendrey által használt német szövegekkel, illetve (többek között) Vachott Sándornéitől kezdve Vas István fordításaival is.

A kötetben közreadott levelezésanyag külön érdekessége Júlia és nála tíz évvel fiatalabb húga, Mária levelváltásainak közreadása, mely egészen utóbbi 1866-os haláláig tartott. Így a fiatalabb testvér arról már nem értesülhetett, hogy nővére egy évre rá újra szerelmes lett, és elhagyta második férjét, Horvát Árpádot. Az új szerelem azonban már nem tartott sokáig, Júlia negyvenedik életévében hunyt el, pont mint a másik „nagy özvegy”, Csinszka.

Az egyben gondosan válogatott képmellékletet is közreadó, Szendrey Júlia című könyvet kézbe véve először a szép kiállítás láttán érzett öröm töltheti el az olvasót, mely azonban sajnálatosan rögtön megdöbbenésbe, felháborodásba vált át. A szerző neve ugyanis hiányzik a borítóról, s csak némi lapozgatás árán derül fény a gondosan elrejtett, apróbetűs információra, miszerint „a kötetet összeállította, jegyzetekkel ellátta és sajtó alá rendezte: Ratzky Rita”. Holott a kezünkben tartott könyv valójában tíz éven át tartó kutatásának eredményei, megszívlelendő tapasztalatai, információgazdag, körültekintő összegzése, kár, hogy a borító sugalmazása alapján nem Ratzky Rita műve – pedig hétszentség, hogy nem Szendreyé.

Ratzky Rita: Szendrey Júlia. Családi levelek, Szépmíves Könyvek, 2018, 368 oldal, 3490 Ft

CÍMKÉK: