Bölcsességfog
Sétálok haza, ez már a tavaszi rutin,
egy kutya pofájában vastag botot visz.
Elnézem itt a körbefutást a dombon,
ahonnan két sarok csak visszafelé az út.
A meleg nekem azt jelenti, hogy szabad
vesztegetni azt a bizonyos drága időt.
Azért a harag marad, hogy nincs siker.
Mint a bölcsességfog, hízik bennem lassan.
Állkapcsomban műszerekkel turkáltak,
hátamon nyomot hagy a frissen festett pad.
Szóval ilyen, ha „aranyban fürdik a város”,
köveit most törtetők laposra tapossák,
ülök, köpök, ömlik a habos nyál.
Részlet a szerző az Apokrif Könyvek-sorozatban Könyvhétre megjelenő Hüllők időszaka című első kötetéből.
Csillik Kristóf
