Kállai Katalin naplója
E hipotézis szerint békés, kedves, szeretetteli természetük vezetett a teljes pusztulásukhoz…
Fotó: Gaál Zoltán A Képek a karantén idején sorozatból – Szebeni Műhely
Teszek az utókorra. Oldják meg maguknak.
A neandervölgyieknek nagyobb volt a homloklebenyük s így – bizonyos alternatív nézetek szerint – nagyobb képességük a feltétel nélküli szeretetre, mint a kisebb agyú, agresszívebb homo sapiensnek. E hipotézis szerint békés, kedves és szeretetteljes természetük vezetett a teljes pusztulásukhoz. Bár arra is vannak jelek, hogy egyes egyedeik előtte összeolvadtak a mai ember elődeivel. Nem csupán genetikai jelek.
xxx
Tele vagyok barátsággal, szeretettel és bízom benne, így lesz addig a – remélhetően nem távoli – pillanatig, amikor meghalok. Minthogy elkövettem azt a tapintatlanságot, hogy elmúltam nyolcvanhat éves. Nyilatkozta Jorge Luis Borges valamikor 1985-ben.
xxx
Semmi jel nem jogosít fel arra, hogy a Neandervölgyi-féléknek különösképp fejlett esztétikai érzéket tulajdonítsunk. Állítja Pierre Teilhard de Chardin 1967-ben megjelent szövege. A homo sapiensszel viszont hirtelen megjelenik a művészet s ezentúl átitatja az egész emberi kultúrát.
xxx
A legsúlyosabb vétket elkövettem,
mit ember elkövethet. Sose voltam
boldog. Sodortassak el nyomorultan
a feledésben, e vad gleccserekben.
Szüleim az élet kalandok-űzte
vészes-gyönyörű játékára szántak,
a földre, vízre, levegőre, tűzre.
S én nem. Nem lettem boldog. Sose váltak
be ifjonti álmaik. Mindenestül
a művészet részarányába veszve,
amely csak puszta semmiségeket szül.
Értéket hagytak rám. Értéktelenre.
Nem is tágít – mindig itt jár mögöttem
a sorsüldözött árnya, aki lettem.
Jorge Luis Borges: Lelkifurdalás (Somlyó György fordítása)
xxx
(Az irodalom feladata?) Nem tisztáz, tükrözi az elveszettséget.
xxx
Az úgynevezett jelenléten kívüli kultúra nem egyenlően bánik a művészetekkel. Az irodalom mint írott forma nem sokat veszített, a képzőművészet, a zene reprodukált formáihoz pedig már a huszadik században is hozzászokhattál. Bár a múzeumban, a koncertteremben való kézzelfogható jelenlét varázsát ezzel együtt nehéz nélkülözni. Akárhogy is, a – korunk kényszerpályáin létrejövő – részvétel nélküli kultúra nagy vesztese a színház. Azt kibelezi, kinyuvasztja. De újra is írja egyben.
xxx
Mitől marad színház a színház a digitális világba zárva… Mintha ez lenne az alapkérdés. Maga a színház – és vele a teoretikusok is – kezdte rá keresni a választ. A választ, amelyet a minden eddiginél nagyobb ellenféllé avanzsált filmművészet segíthet részben megtalálni. Az a villogó fényekbe zárt művészet, amely a színházzal ellentétben képtelen magát újra és újra írni. Rábízza az őt befogadó korra. Tán ezért is tolul elő újra és újra Bergman Kígyótojása.
xxx
„A katasztrófa bármelyik percben bekövetkezhet. A dollár árfolyama állítólag már 5 milliárd márkára szökött. A franciák elfoglalták a Ruhr vidéket. Egymilliárdot fizettünk aranyban az angoloknak. Az üzemekben nyüzsögnek a bolsevik agitátorok. Münchenben egy bizonyos Hitler úr puccsra készül pár ezer éhező katonával és egyenruhába bújtatott őrülttel. Kormányunk habozik, nem tudja, mitévő legyen. Mindenki fél, retteg, persze én is. …. Stettinbe akartam utazni 80 éves édesapámhoz. De már nem volt menetrend, hiába kérdeztem. …KÉPZELJE: NÉMETORSZÁG MENETREND NÉLKÜL!”
(Bauer felügyelő)
xxx
(fiatal erdő) A dédnagyapja Mesztegnyőn született 1890-ben. A családilag megőrzött tizenkilencedik századi keresztlevelek nagy részét a világháború elején, 1941-ben adták ki. Nyilván valamifajta igazolásként. Már nincs kitől megkérdezni. Anyját Gregorius Kristóf Annának hívták, ő maga is Kristóf lett, Kristóf Imre, mert a szülei csak apja halálos ágyán házasodtak össze. Korán megnősült, nem egész húsz évesen vette el az öt évvel idősebb Plasinka Margitot hatvanöt esztendőnyi időtartamra. Híresen szép ember volt, még öregkorában is. Egy öntudatos uradalmi szolgáló hordta nekik az ebédet az építkezésre, aki nem volt rest és beárulta a családnak. Az Imre folyvást agitál, hogy menjek vele a rezulába. Dédanyja fél évszázad múltán is mesélte fiatal férje kétes hódításait a család apraja-nagyjának. A szó mágiájával igyekezett kibeszélni magából. Ő gyerekként hallgatta és azt se tudta, mi az a rezula.
xxx
A neandervölgyiek előásott maradványai nem tanúskodnak kétséget kizáróan arról, hogy kialakult-e bennük a beszéd képessége. Vajon nyelv nélkül tényleg nincs esztétikum?…
Borítókép: Gaál Zoltán fotója a Kék szemmel című kötetből
