Kállai Katalin naplója
Legyen, mondjuk, hullám, amit megülünk.
drMáriás & Menyus / Közös kiállítás a Rohamban
…Olykor oly kor
A mű több szempontból is kérdéses. Különben nem lenne mű. Ki itt Ádám? Ki Éva? Van rá négy tippem. De nem lényeges. Azt látod, ahogy nézed a világot. Vagy ahogy nem. Nekem a baromfik.
Itt ez az akármilyen festő. (Úgy is mint epitheton ornans…) Menyhárt Tamás. Alias Menyus. Az apokalipszis jövendőmondó angyala. A reményt elvető reményadó. A fájdalom, a háború és minden radikális satöbbi angyala. Ha a kánont árnyaljuk, akkor a celebféle kánonba nem fér bele. A celebek kánonja fesztiválvendéget választ. Drágán árulja a képeit. Úgy tesz, mintha épp az lenne a legtrendibb. Az undergroundnak is megvan a maga kánonja, csak nem a bulvár nyomatja. És vannak más művészek. Akár még bele is férhetnek az előbbi kategóriákba. De minek. Menyhárt nem kánon. Vagy, ha titkon az lenne, nem tudja. Nem igazán akarja tudni.
5-ös szintű homo sapiens superior. Mondta legutóbb, és ebben van valami.
xxx
Olvastam egy könyvet a háborúról. Nem a nemzetek harcoltak egymással. Nyomorult generációk.
xxx
Menyhárt Tamás Menyus: Ádám és Éva
xxx
Nem szeretem az angolt. A gondolkodását. Az idegenségét. Nyelvi leegyszerűsödését az 1348-as pestisjárvány után, és a törvényszerűen bekövetkező metaforikus túltelítettséget. De legkevésbé azt az agressziót, amivel rám kényszeríti magát. Ez nem jelenti azt, hogy nem nyűgöz le. Most például azzal, hogy két írásjelbe foglalja a munkát, amely aktuálisan fönntartja a világot. 3D. Dirty, Dangerous, Demeaning. (Piszkos, veszélyes, lealacsonyító – a hozzám hasonlók kedvéért.) Vajon fölmérjük-e valaha, hogy ezekben a pillanatokban épp mi minden hal ki a nyelvből.
xxx
(napi hazugságok) Azt mondjuk, rossz. Közben annyi jó van benne.
xxx
– FFP 2?
– FFP 3!
– Azta.
xxx
Mi ez. Kérdezed. A bezártság önpusztító pokla? Sárgásvörös tűz, ami belülről rombol? Legyen, mondjuk, hullám, amit megülünk.
xxx
Annyira szerették egymást, hogy a veszekedéseik egyre közelebb vitték őket. De nem csupán egymást, a bezártságot is egyre jobban szerették…
xxx
A latin-amerikai olvasók le tudnak mondani arról, hogy elmeséljék nekik saját elnyomásukat, az életükben történt jogtalanságokat. Mindezt túlontúl ismerik a mindennapi életükből. A regénytől azt várják, hogy valami újat mondjon nekik… Állította a félteke legnagyobb mesélője, Gabriel García Márquez. Egy könyves oldal nemrég arról érdeklődött az olvasóktól, hogy melyik volt életük legrosszabb könyve. García Márquez Száz év magánya többször is előkerült. Úgy látszik, ezen az éghajlati zónán sokan nem tudnak lemondani a saját elnyomásukról.
xxx
Az alkohol, ha engeded, földob. Ha nem, még jobb.
xxx
Mámor/
A bor visszaért
a kertbe a hűs gyomor
zsákutcájából
xxx
Elveszett jelentés. Sofia Coppola filmjének címe éteri hangsor. Hát még, ha arra asszociálnánk belőle, amire a fordító gondolt. De elveszett a jelentése. Zord titkosszolgálatok, erőszakos beszervezések, ismeretlen helyen lappangó, gyilkos erejű dokumentumok jutnak róla eszünkbe. Nem a világunkból kiveszett tartalom… A fordítás örök paradoxona. Folyamatosan fordítunk. Lefordítjuk a valóságot. Nem sikerülhet mindig.
Sofia Coppola: Elveszett jelentés Fotó: MAFAB
xxx
– Odategyem a macskát?
– Igen.
– Azt hiszem, hogy nem hagyja.
