Cédulák sötétség ellen 3.

|

Kállai Katalin naplója

Az egész úgy néz ki, hogy minden este fölírod egy cetlire, mi volt jó az elmúlt huszonnégy órában.

…éjszakánk
erdejében sárga láng

 

Mi a jó? Mi mire jó? Lassan bedől a cédulásdi.

xxx

Színház van. Létezik. Csak annyi történt, hogy jelen időből átsodródott múlt időbe. Olyan lett, mint az irodalom, a képzőművészet, a film. Megannyi felkavaró emlék.

xxx

Meg kell szokni, hogy alkalmanként – látható előjel nélkül és teljesen váratlanul – mindenki kiborul. Olyasmit tesz, amit még nem tett. Ám ahogy jött, hirtelen el is múlik az egész. Folytatódik minden ott, ahol. Mintha valamivel jobban értenénk egymás mozgatórugóit. Ez új.

xxx

Reggel azt kérdezte a telefonban, miért van rosszkedvem. Sírtam a nevetéstől.

xxx

Eddig azt hittem, hogy a Hugó Boss vagy valami ilyesmi. De egyértelműen a hipószag.

xxx

Még kapok levegőt. (Az ember két dologtól fél. Nevezetesen, hogy megfullad. A szó valóságos és átvitt értelmében.)

xxx

A félelem eloszlatására írj haikut. Mondta egy napkeleti bölcs. Szerintem ez teljesen normális.

xxx

Fehérrépa. (Ez majd később fog történni, de most írom.) Abnormálisan hosszú és vékony vége van. Meghámozhatatlan. Levágod és – kellően kordában tartott lelkiismeret-furdalással – kidobod a szemétbe. De most mégse. Elteszed a következő levesre.

xxx

Az űrlények, akik újabban macskaformát öltöttek, valamikor valahonnan elloptak egy szál művirágot. Letépték a bimbókat, megcsócsálták a virágimitáció kinyílt szirmait. A földlakó kínjában vett egy másik szál művirágot és kihagyva a történések következő két lépcsőfokát, egyből ledobta a földre. Mély megelégedéssel tépték darabokra. És akkor láss csodát. Szép lett a lakás. Telis-tele virágszirommal…

xxx

Naplók. A szenvedés formái. Két kedvencem nevezett Per Orlov Enquisttől és Dame Agatha Christie-től való. Előbbi arról szól, hogyan jött le a mocskos alkoholról, miközben csúnyán földúlta a drámairodalmat, a másik meg azt az eleven, mindenkit lehengerlő, életigenlő őserőt sugározza, akár idillien bölcs, bugyuta bűnügyi történetei, amelyek mélységesen drámai, megfellebbezhetetlen emberismeretről árulkodó mivolta engem egy Sh. nevű másik  angolra emlékeztet. Mintha mindegy lenne, milyen műfajban írsz. (Légy bátor, Agatha, – konfabulálom a rég olvasottakat – mondja a gyereknek a jövendő krimiíró mamája, hiszen tudod, hős katonáink is bátran harcolnak a fronton. A majdani író viszont durcáskodik. Jó, de akkor én nem hős katona, gyáva kukac szeretnék lenni.)

Agatha Christie 1890-1976

Vigyázz. Ha ebben a helyzetben alkoholt iszol, hajnalban sikítva ébredsz. Ha nem iszol, a sikítás el van osztva egy napra. Tigris, tigris, éjszakánk…

xxx

Imádtam őket. Álltak ott ketten, egymásra utalva. Elválaszthatatlanul. A Vörösvári úti (MDF) piac mellett. Autóra vártak, ami fölveszi őket, de nem tudott megállni, mert jött a busz. Szatyorral a kezükben néztek utána. Hajlott koruk minden jóindulatával, tanácstalanul. Akár az a másik pár. Hajszálra ugyanúgy. Csak nem Vörösvári út, nem piac, nem autóra, de az egymásra utalt haláli elválaszthatatlanságig. Komoly odaadással. Ma ez a két, egymásra kopírozódó kép adott értelmet az értelmezhetetlennek…

xxx

Az a valaki komolyan állítja, hogy ez a valaki durván beleragadt a huszadik századba. Sokan lehetünk így. Most próbálnak kiragadni belőle.

xxx

A növények levelein semmivé foszló por illata, ahogy locsolsz.

xxx

A live cam tanúsága szerint orángutánjaim a San Diegó-i állatkertben jól vannak. Bár az, amelyik folyton egy pokrócot hurcol magával, kissé gondterheltnek látszik.

xxx

A kódot kérem. A kódot, amivel a rakétaként kilövő yucca simán leáll harcolni a magasra nyírt, százéves fenyővel. Hogy elérje az ágait.

xxx

Itt ez a jegy… Kábé két hónapja. Reménykedtem benne, hogy hátha. Ez lett volna az első színháza. Szép színházba vittem, csupa csillogás, rengeteg gyerek, giganagy színpad. Ornamentika, susogó páholyok, transzcendentális zsivaj. A függöny akkora, hogy el sem kezdik húzni, már fölcsillan a szeme. Meg van illetődve. Nem volt még itt.  Nézi, mit csinálnak a többiek.  Egy-két kisebb is van, de inkább a nagyok. Próbálja másolni őket, ám a zsigeri öröm elsodorja. Mit neki a 8-10 évesek. Ő még kicsi. Őszintén öntörvényű. Később elunja. Szeretne kimenni. De nem szól. Végigüli. Hol föllelkesülve, hol félszegen. Már nem figyel a többiekre. Mintha egymaga lenne. Ilyen a színház. Egyedül szorongunk a tömegben. Itt ez a jegy. Tegnapra szólt. Vagy tegnapelőttre. Most nem megyünk színházba. Majd máskor.

xxx

Szélcsendes tájban
szélcsengő surrog, fáradt
Ma se jött vendég

CÍMKÉK: