Kállai Katalin naplója
Az egész úgy néz ki, hogy minden este fölírod egy cetlire, mi volt jó az elmúlt huszonnégy órában.
…Olykor magamra hagynak délelőtt,
az életük egyszerre visszalátom,
mikor beszélek egy-egy kép előtt.
Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?
Figyelnek.
Működik ez a cédulásdi, ám maga a paradoxon. Persze. Írjam csak föl, mi jó a napban. De közben azt javaslom, ne nézzek a mélyére. Nehogy az ellenkezője derüljön ki.
xxx
Azt álmodtam, hogy csúnyaronda marslakók digitális port szórnak a levegőbe, mi pedig letüdőzzük, és onnantól úgy lehet irányítani minket, mint egy kompjútert. Jó volt fölébredni.
xxx
Újra előjött a Weöres Sándornak írt Nemes Nagy vers. Mi italianisták külön kaszt vagyunk. Például leírva látjuk a szót, Róma, s a színek körülöttünk aprót zizzenve megrázzák magukat és életre kelnek tetszhalott mivoltukból. S akkor még ott a költő, aki lázadó betűk sorából vibráló világokat sűrít szavakba. Felkavaró többes számban múltjainkról beszél. Ebből már világos, mi is jártunk Rómában egyszer. Weöres is velünk volt.
xxx
Filmet nem tudok nézni, regényt nem tudok olvasni. Túlságosan feldúl. Marad a vers. Gyorsan lezajló, rapid gyógymód. Csak ritkán halálos.
xxx
Megfogadtam, betartottam! (Ma nem takarítok.)
xxx
Hát, mi lesz ebből tekintetes úr? Zsolozsmázom reggeltől-estig Adyt, és a befelé zümmögő hangsor valahogy megnyugtat. Az el-elsuhanó mondatnak olyan múltja, atmoszférája, évszázados léptékben mérhető tekintélye van, annyi odaadó érzelmet, ragaszkodást, bús élni akarást őriz, olyan bántóan őszinte, a reményteli kisugárzásával pedig olyan megveszekedetten hazug, az Ady vizionálta örök szeretetlenséget mantrázó sorai a kifejezhetetlen és kimutathatatlan szeretet olyan pontosan körülírt jegyeit őrzik, hogy nem tudok elszakadni tőle. Már a címe is… A ló kérdez.
xxx
Hirtelen felindulásból mégis úgy döntök, elolvasom a teljes világirodalmat. (Beleértve a magyart.) Elleszek pár száz évig. (Hirtelen felindulásból.)
xxx
Egy elém került horoszkóp szerint sürgölődjek a konyhában, az is művészet. Kedves tőle. Sürgölődtem is. De azért kellő óvatossággal kezelem az információt.
Nemes Nagy Ágnes 1922-1991
A vírus nem eszik, nem iszik. Ez jó hír. Viszont benne a kód, hogy szaporodjon, sokasodjon. De minek.
xxx
Néha elfelejtek locsolni. Okulásomra megkerestem Tandori versét.
Köszönöm, hogy számos zöldnövény közül
engem választott.
A rendelkezésünkre álló hazai termesztésű zöld-
növények közül egyike vagyok a legigénytelenebbek-
nek. Kelet-Indiából származom, kiterjedt családom
sok szép változattal büszkélkedhet.
Minden változatom télen 18–20 C° egyenletes hőmér-
sékletű helyet kíván. A fényigényes növények közé
tartozom, kérem a világosságot.
Huzatos helyen leveleim lehullanak, ezért hálásan
veszem, ha szellőztetés előtt a légáramlás irányá-
ból gondos kezek elvesznek, és arra a rövid időre,
amíg a légcsere tart, valahol huzatmentes helyen
meghúzhatom magam. Nyári időszakban azonban az ár-
nyékot kedvelem. Szeretném, ha a kedves Növénybarát
a tűző naptól is megvédene. Nagy örömem telik ab-
ban, ha a leveleimet vízzel megpermetezik. Hálás
növény leszek, ha olyan földkeverékben élhetek, mely-
nek összetétele lombföld, trágyaföld, tőzeg és homok.
