Cédulák sötétség ellen 16.

|

Kállai Katalin naplója

A napló, amit írt, nem napló. Hazugság. Hűen a korhoz.

Ferenczy Zsolt – Itt az idő (részlet)

A történet nem attól igaz, hogy valóban így történt, hanem, hogy így is történhetett volna.

A napló, amit írt nem napló. Korának közkedvelt kifejezésével élve (valamifajta) tudatfolyam. A nagy közös tudat folyamából merítve. Szűrt valóság. A valóság mása. A valóság torz mása. Valóságtalanságok tudatába hatoló valósága. Más szóval hazugság. Hűen a korhoz.

xxx

Önmagában a nyelv nem hazugság-e. Azt mondod, alma, más meg azt mondja, aplle. Kinek van igaza.

xxx

Az élőlények, akikkel megosztjuk a bolygót… Nem. Az élőlények, akik megosztják velünk a bolygót, vajon, képesek-e hazugságra. Keresed a választ anélkül, hogy képes lennél körülhatárolni a hazugság fogalmát. A mimikri, amely az életben maradás alapvető feltétele, nevezhető-e hazugságnak. Csak a legelvadultabb formái? Vagy azok se? A kutya, aki eljátssza, hogy még nem kapott vacsorát, hazudik-e. Felszínesen szemlélve igen. Valójában mégse. A kutya ugyanis nem azt játssza, hogy nem kapott vacsorát (ezt csak a te hazugságnedvekkel átitatott tudatod mondja), hanem azt, hogy éhes. Egy kutya mindig éhes. Vacsora után is.

xxx

„A kísérleti állatok szenvedése azért lassan átszivárog a leleményesen megmentett emberi életekbe.”

xxx

A Nádas Péter-i axiómát pimaszul kitágíthatod. A megevésre szánt állatok szenvedése… De így, vajon, igaz-e. És mit kezdesz az igazsággal.

xxx

Hiába könyörgött egy kutyáért. Azt mondták, túl nagy felelősség. Itt senkinek sincs rá ideje. Azt mondta, neki van. Azt mondták, az lehet, de nem tud érte felelősséget vállalni. Még túl kicsi. Ezt nem értette. Hát, szerzett magának egy kutyát.

Akkor már esténként eljárt sétálni. Olyan tíz-tizenegy évesen. Megkerülte a háztömböt a Kiss János altábornagy utca, Németvölgyi út, Lékai János tér, Zsámbéki utca kijelölte békésen elrajzolt négyszöget követve. A sima fekete szőrű, beazonosíthatatlan fajtájú kutya a Németvölgyi sarkán lévő ház udvarán morogta a járókelőket rendeltetésszerűen. Esténként elengedték a láncról. Semmi perc alatt bújt ki a kerítésen s vált mogorva házőrzőből szabadidős dzsungelharcossá. Magányosan rótta a köreit. Ő pedig megszólította. A kutya csak nézett. Nem arra szoktatták, hogy szóba álljon egy idegennel. Aztán estre-est (így van ez) végül elkezdtek együtt sétálni. Jártak. Járták a környező utcákat. Ő elment érte, a kutya pedig hazakísérte.

Szeretné leírni, hogy milyen volt az első. Mikor a kutya ment el először érte. Mert nem tudta otthon kivárni. Mire ő leért az utcára, már ott üldögélt a járdán a házuk előtt. Nem, nem írja le, inkább eltartja magától a kitörölhetetlen szépségbe vegyülő fájdalmat. Az elvesztés idők végtelenségéből előtörő, egymást erősítő fájdalmait.

Bársony. Így hívták. Ő nevezte el, vagy valakitől hallotta a nevét, már nem tudja. Mindenesetre a nyelvnek is megvannak a maga igazságai.

xxx

(gazság, zugság) Az (i)gazság lehet gaz, a (ha)zugság pedig egy zug, ahová elbújsz a valóság elől…

xxx

A francia kastélyok, az angol kertek és az olasz villák szépsége olvadt egymásba a tudatában, mikor meglátta a festményt. Pedig egyikhez sem volt sok köze. Ősibb, eredendőbb, jelentésesebb volt a szépsége. Valami olyan magától értetődő, hogy nehéz is szépségnek nevezni. Magában Noé bárkájának hívta (valamiképp az is volt), Noé a mágus, érzékenységünk bohócjelmezében álldogál kívűl a bárkán, félreeső pillantása naivitást tükröz, miközben a bárkában ülve ijedt majmok nézdegélnek erre meg arra. Kiúsznak-e a zöld vizen (mezőn), sikerül-e magukkal vinniük a bekéredzkedő nyulat, gyíkot, apró termetű őzt, suhogó szárnyú madarat… Na, és magát a mágust. Egyáltalán akar-e menni. Jó kérdés.

xxx

(egy macska halála) Menj anyához. Neki nyervákolj. Ne az enyémbe zabálj bele! Mondod neki. Nem érdekli. Anya nevelte. Ne kérjen, de ne is adjon kegyelmet. Elvegye, ami kell. Aztán amikor anya végleg rád bízta (nos, igen…), halálra üldözte a tiedet. Szikárabb volt, csontosabb és erősebb. Nem gyakorolt kegyelmet. Próbáltad, de ott legbelül nem tudtad megbocsátani. Tizenegy éven át. Most itt fekszik melletted. Már látod a szemében a másik világot. Ahova készül. Nem hallja, amit mondasz, pedig azt mondod, jó kislány vagy! Mindig szót fogadtál neki. Menj anyához.

xxx

Az a boldogság, amíg állatot temetünk. Mondja neked, akit a legjobban szeretsz. Igen. Csontig ható fájdalom. Nem csontvelőig. Zokogó sírás. Nem az a másik. A könny nélküli fekete űr. Szenvedésben vergődő beláthatatlan kiút. Nem a végtelen vég. Ez a boldogság.

xxx

(social media) Mióta narancslevet iszom reggel kávé helyett, sokkal jobban érzem magam. Az orvosom azt mondja a C-vitamin. Szerintem a vodka…

xxx

Jó egy hűs sziget, ahol érted, mit mondanak neked. Érted a szavak valósághű jelentését. A nyelv folyamatos elbutítása egyre távolabb sodor a valóságtól.  Aligha megállítható folyamat. A pihenni vágyó tudatot szolgálja ki.

xxx

A naplóban, amit írt, van igazság is. Ha más nem, a jelek.

CÍMKÉK: