Kállai Katalin naplója
A kérdés, hogy mi lesz vele. Kihallgatja-e David Lynch mint potenciális gyilkost, vagy ő maga lesz sorsának kovácsa. Utazgat a világban, amíg el nem unja. El nem unja az arcát félig eltakaró hatalmi elit (úgy mint: ember) hősies lelketlenségét.
Könnyű annak, aki a saját feleségét szereti.
(ősi karantén közmondás)
(Mi lesz a cicával. Krimi.) A festő macskája távozott az ablakon. Tettének mozgatórugóira, legbensőbb érzelmeire ekkora távolságból nem könnyű fényt deríteni. Mi űzte. Éhség? Szabadságvágy? A szokásos? Vagy egyszerűen elunta, hogy több, mint egy éve nem tud utazni? Lezárták a határokat, ő meg itt ragadt a kies fővárosban, a gang, a tűzfal és a benyomott szomszéd ordítozásának Bermuda-háromszögébe zárva. A kérdés, hogy mi lesz vele. Kihallgatja-e David Lynch mint potenciális gyilkost, vagy ő maga lesz sorsának kovácsa. Utazgat a világban, amíg el nem unja. El nem unja az arcát félig eltakaró hatalmi elit (ember) hősies lelketlenségét. De azért a lehetetlen kategóriájáról se feledkezzünk meg. Egyszer újra itt terem és beugrik az ablakon. Fáj, hogy elment. Innen a távolból is.
xxx
Vajon, javul-e attól a világ, ha meghal egy macska. Vajon a szeretetűr, amit maga után hagy, bevonz-e még több szeretetet? (Jobban szeretik-e egymást a szeretteid, ha már nem vagy?)
xxx
A versre évekkel később talált rá. Nem csekkolt bele abba a kultúrába, amelyben zene is született rá. De ha már megtalálta, nem tanulta meg. A kezdeti varázsra vágyott. Hogy legyen mindig újdonság az Erdős Virág-szöveg. Ha alkalmanként szembejön vele.
xxx
(viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
…………)
xxx
(social media) A színháznál érződött anno ez a nemzetekfelettiség. Ahogy a nemzeti(etlen) alapon bevésett ellentétek magától értetődően megszűntek létezni a közös – színházi – nyelvet beszélők között. Adott esetben a román és magyar színház szimbiózisa is lehet példa. Most az orvostársadalom teszi ugyanezt. Mexikó, Egyiptom, India… Belógsz a közösségi média egyik orvosi oldalára (ki tudja, hogy), és kiderül, hogy van egy szer, amely jó eséllyel gyógyítja a vírust. Legalábbis vannak olyanok, akiket meggyógyított. Képzeletben bejárod a világot. Utazol. Látod a szenvedést magad körül, és azt, ahogy a távoli egzotikus országok doktorai dacolnak a gyógyító kezet megbéklyózó erőkkel, a gőggel, az érzéketlenséggel, hovatovább az ártó szándékkal.
xxx
(vallomás ugyaninnen) A barátaim ellen harcolok. Raphael Campos Furtado vagyok, brazil aneszteziológus…
xxx
A vad utazás, amely a virtuális térben magával ragad, alig hasonlít arra, amelyet a kalandos utazások archetípusaként magadban őrzöl. Ha az érdekel, mi történik a világban rajtad kívül, óhatatlanul szenvedéstörténetekbe botlasz. Az utóbbi napokban kettő is mély nyomot hagyott benned. Az egyiket valamilyen formában majd megírod (nyugtatgatod magad), a másikat pedig megpróbálod törölni az agyadból, mert azzal a tudattal nem lehet élni.
xxx
– Mitől félsz annyira?
– A betegségtől.
– Az ember azt kapja, amitől fél.
– Ez túl egyszerűen hangzik az élet bonyolultságához képest.
– Akkor ne gondolkozz.
xxx
A fénylő kreativitás, amely a botrány kitörése után az emberiségből kibukott – ablakban éneklő olaszok, híres festményeket otthoni életképekbe fogalmazó hollandok, cserepes növényeknek koncertező spanyolok – egy év elteltével praktikusabb formákat öltött. A karantén idejét felváltotta a „lehetőleg minél kevesebb időt töltsünk másokkal” elnevezésű kényszer, és ezzel párhuzamosan a kreatív hajlam kezdett a praktikum irányába terelődni. Rendeljünk házhoz szállítást a Tescótól, teremtsünk a virtuális térhez alkalmazkodó online színházi műfajt.
xxx
(A térben és az időben való távolság olykor ekvivalens. Valaki valahol rántott húst süt, de nemcsak, hogy megtévesztésig hasonló az illat, praktikusan maga a rántott hús is pont ugyanolyan elérhetetlen távolságban van, mint dédanyád kedvenc étele a távoli múltból.)
xxx
Szicília kecskéivel akkor találkozott, mikor még lehetett Szicíliába utazni. Vagy akárhova. Az egyik kecske néhányszor a nyomába eredt a kertben, de volt, hogy csak árgus szemekkel követte az olajfák közt bóklászó, furcsának tűnő idegent. A kecskék roppant kifinomult és szenzilibis lények, gyaníthatóan csak azért nem tartják házi kedvencnek, mert szeretik a húsát megenni. Szicília állatkultusza némileg eltér a kontinens északabbi részeinek szokásaitól. Az ivartalanítás máig nem divat, rengeteg macska kóborol, viszont elviszik az állatorvoshoz, ha látják, hogy valamelyik beteg.
xxx
Az utazás családi szokás volt. Apja és anyja, ha tehette, mindig utazott. Előbb együtt, aztán külön, külön. Őt is próbálták hozzászoktatni egészen kicsike korától. Próbálták, de nem ment. Ha pár kilométerrel arrébb került a dédanyjától, azonnal beteg lett. Életigenlő, mindennapjaikat lehengerlő intenzitással élő, huszonéves szülei pedig lógó orral cipelték haza a dédanyához, akinek a negyven fokos láztól alélt gyerek az éjszaka közepén csak annyit mondott: Mama, főzzél dödöllét… (Somogyi étel sok tejföllel és barnára pirított hagymával.) A dédanya, akit uradalmi szakácsné mostohája nevelt fel, nem sokat utazott. Viszont zokszó nélkül települt föl két felnőtt fiával a háború előtti Budapestre. Ez volt az ő nagy utazása.
xxx
Ellentétben virgonc szüleivel, ő maga soha nem szeretett utazni. Az utazásai emlékeit szerette.
xxx
A festő macskája pedig előkerült.
