Baumgarten-emlékdíjasok és -jutalmazottak, 2020
2020. január 16-án átadták az első Baumgarten-emlékdíjakat
Kukorelly Endre Fotó: Wikipédia
„Aki nem ismeri a díjazottakat, nézzen utána! Vegye meg a könyveiket! Nem is kell olvasnia őket, csak vegye meg, s tegye föl a polcra! Már ezzel is sokat tesz a magyar irodalom megbecsüléséért” – ironizált kedvesen Kukorelly Endre egy ködös januári délelőtt a finom eleganciájú Gundel étteremben. Az eseményt megelőzően alig tíz hónappal Kukorelly Endre József Attila-díjas költő, író, szerkesztő felhívást tett közzé közösségi oldalán: „(Régóta) ideje volna – közösségi finanszírozással – visszaállítani a Baumgarten-díjat, ezzel örökre elfelejtve az állami művészeti díjazást. Rég esedékes, ám itt az idő, ne ógjunk-mógjunk, hagyjuk a siránkozást, ne várjunk tovább! <…> Ha minél többen beszállunk kisebb-nagyobb összeggel, elkezdhetnénk, és ha egyszer majd visszaadják az államosított/elrabolt javakat, a Baumgarten-, de legalább a Gyümölcsöskert-díj újra betölthetné a szerepét. Fölajánlok 1.000.000 forintot, és várom azokat, akikkel megbeszéljük, a továbbiakban mi hogy legyen.”
Az azonban még magát, Kukorelly Endrét is meglepte, hogy milyen gyorsan és milyen sokan csatlakoztak hozzá. Gyűltek a forintok, alapítványt hoztak létre, kuratórium alakult, míg végül a díj névadójának halála évfordulóján kioszthatták a hajdani szelleméhez méltón föltámasztott Baumgarten-jutalmakat és -emlékdíjakat.
Nem véletlenül éppen ezen a helyen, hiszen itt köszöntötték már annak idején is, a múlt század húszas éveitől kezdve, a Baumagarten-díjazottakat vacsora keretében, akik akkor is, most is megkóstolhatták a híres Gundel-palacsintát. Ez a Gundel mai vezetőinek barátságos gesztusa volt, de nemcsak ez volt a fölemelő ezen a délelőttön.
Baumgarten Ferenc Ferdinánd 1880-1927
Amúgy lehet-e egy díjátadó fölemelő és megható?
Igen.
Először is a névadó megrendítő életútja okán.
https://www.facebook.com/search/top/?q=ny%C3%A1ry%20kriszti%C3%A1n%20baumgerten&epa=SEARCH_BOX
Baumgarten Ferenc Ferdinánd magyar író, kritikus, aki német nyelvterületen válik elismertté, és olyanok a méltatói, mint Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke.
S aki Széchenyi Istvánhoz mérhető gesztussal végrendeletében vagyonának jelentős részét a magyar írók támogatására hagyja.
A díj kurátorának pedig az általa a korszak legnagyobb magyar költőjének tartott Babits Mihályt nevezi meg. A Baumgarten-alapítvány 1929-tól húsz éven át jelentős, egy évi nyugodt munkát biztosító összeggel díjaz és jutalmaz költőket, írókat, irodalomkritikusokat, köztük többek közt olyanokat, mint Benedek Marcell, Füst Milán, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Radnóti Miklós és Németh László, sőt kétszer kap jutalmat József Attila is… (Csak hát, tudjuk, a legenda szerint…) …mígnem aztán 1949-ben „államosítják”. A rendszerváltás táján történnek kísérletek a föltámasztására, de egészen 2020-ig kell várni, míg magánkezdeményezésre, közösségi finanszírozással megint útjára indul.
Babits Mihály
A 2019 decemberi alapítványi ülésen a megjelent alapítók egyértelműen Kukorelly Endrére ruházták a döntés jogát, ő azonban mégis választott maga mellé három kurátort is: Kemény István költőt, Margócsy István irodalomtörténészt és Nemes Z. Márió költőt, irodalomkritikust. Kukorelly három évig vállalta az elnöki titulust, s aztán a már díjazottak közül veszi át tőle valaki a stafétát. Az elmúlt napokban már nyilvánossá vált a díjazottak névsora, mely valóban színes, az irodalom több területét is lefedi, van köztük író, költő, kritikus, műfordító, irodalomtörténész, Magyarország határain belül és túl élő, férfi, nő egyaránt. A legfiatalabb 35 éves, a legidősebb 75.
A pénzjutalom mellett valamennyi kitüntetett átvehette Klimó Károly Munkácsy Mihály-díjas festő ajándékát is, aki nagy örömmel ajánlotta föl a grafikai sorozatát az újjászülető Baumgarten-díjhoz, hisz – mint elmondta – gimnazista kora óta nagy szeretettel foglalkozik az irodalommal, sokat olvas. „Örömmel ajándékozok, remélem, a díjazottaknak is elnyeri tetszését.”
Annyira elnyerte, hogy a jutalomban részesült Bartók Imre író azzal köszönte meg – ő egyébként a díjazottak Benjáminja –, hogy fölidézte, milyen meghatározó élményt jelentett számára Franz Kafka A kastélyát Klimó Károly illusztrálta kötetben olvasni.
Bán Zoltán András alias Kompolthy Zsigmond önmagához hűen bizonyos Mélyacsai Pohárköszöntések-éből idézett, benne olyan szófordulatokkal, mint hogy „e nap életem egyik fordulópontja” és hogy „a legmagasztosabb érzés veszi át lelkemet…”
Csehy Zoltán Pozsonyban élő költő Pázmányt idézte, aki szerint, ha egy szabólegény rácsap az asztalra, akkor nemcsak az asztal zaját halljuk, hanem az asztalon lévő tárgyakét is. „Visszhangozzék az asztal zaja!” – kívánta Csehy.
Peer Krisztián költő, dramaturg azt emelte ki, hogy jó, hogy a periférián jegyzett alkotók is vannak a díjazottak között, hogy olyan irányzatokat hoz játékba, melyeket ideje rehabilitálni, hogy fontos gesztus a Baumgarten-díj fölélesztése, és hogy ezek után nem is érti, mit keres ő itt – tette hozzá szerényen.
Két fiatal irodalomtörténész professzor is részesült a Bamugarten-emlékjutalomban, Kulcsár-Szabó Zoltán és Szilágyi Zsófia. Kulcsár-Szabó jó utat kívánt a díjnak, a vállalt hagyománynak, Szilágyi Zsófia pedig, aki épp a Nyugat korszakának kutatója, tanára, azt emelte ki, hogy milyen értékes örökség az írók egymás iránti szolidaritása, és hogy ezen a téren még sok tanulnivalónk van.
Marno János költő a Baumgarten-emlékdíja átvételekor személyes emléket idézett föl több évtized távlatából. Egy időben kezdték a Mozgó Világban a verseiket közölni, s ugyan személyesen nem ismerték egymást Kukorellyvel, egy kora reggel mégis becsöngetett hozzá azért, hogy elmondja, miért tetszik, de inkább miért nem a legutóbb megjelent verse… S azóta is állandósult ez a kritikus hang irányába – ezért különösen fontos számára ez a díj, amiből 100.000 forintot a Baumgarten-alapítványnak utal.
Pintér Béla igazi színházcsináló. A maga vezette társulata számára írja a drámaszövegeit, játssza és rendezi a belőle készült előadásokat, melyekre alig-alig lehet jegyet kapni. Megkerülhetetlen alkotója a magyar kortárs drámának, két kötetben jelentek meg művei, melyeket más társulatok is játszanak, s Pintér Béla is rendezi a más társulatok színészeire írt darabjait.
Pintér Béla Fotó: Horváth Judit, Pintér Béla és Társulata
Márton László író, műfordító is a sokoldalúságáról ismert, de talán életművének legfontosabb részének egyike a magyar történelmi dráma megújítása és a klasszikusok modern újrafordítása, többek között a Fausté.
Emlékdíjban részesült két olyan művész is, aki elsősorban nem Magyarország határain belül alkot. Szentjóby Tamás (vagy St. Auby vagy St. Aubsky) költő, képzőművész, előadóművész, diszpécser, egyetemi oktató (vagy inkább nem-művész művész) azt mondta, két okból örül. Az egyik, hogy alig publikált, mégis kap egy ilyen pompás díjat. A másik ok, hogy akik miatt keveset publikált, a cenzorok most nem örülnek. Virág Krisztina, vagy ahogy a világban ismerik, Christina Viragh író, műfordító, Krúdy-rajongó, és többek közt Nádas Péter, Kertész Imre, Márai Sándor, Szerb Antal fordítója, megtisztelve érezte magát a magyarul írók közt, hiszen ugyan magyarról fordít, de németül ír. Mégis magyar írónak érzi magát, és azt gondolja, a magyar irodalom nem áll meg az ország határainál.
Christina Viragh Fotó: Wikipédia
És ezután következett a már említett Gundel-palacsinta, 21. századi „újragondolásban”, de hagyományos ízvilággal.
Amilyen a Gyümölcsöskert – Baumgarten-emlékdíj is.
*****
Baumgarten-emlékdíjasok és -jutalmazottak, 2020
Emlékíjat vehetett át:
Marno János (Budapest, 1949. március 3.) író, költő, műfordító, műkritikus
Márton László (Budapest, 1959. április 23.) író, drámaíró, műfordító, esszéista, tanár
Pintér Béla (Budapest, 1970. szeptember 21.) színész, zenész, drámaíró és rendező
St.Auby Tamás (Fót, 1944. augusztus 17.) költő, képzőművész, előadóművész, diszpécser, egyetemi oktató
Christina Viragh (Budapest, 1953. január 23.) magyar-svájci költő, író, műfordító
Jutalomban részesült:
Bán Zoltán András (Budapest, 1954. január 6.) író, drámaíró, műfordító, kritikus, szerkesztő, irodalmár
Bartók Imre (Budapest, 1985. március 30.) író
Csehy Zoltán (Pozsony, 1973. november 26.) költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus
Kulcsár-Szabó Zoltán (Budapest, 1973. augusztus 23.) irodalomtörténész, filozófus, kritikus
Peer Krisztián (Dorog, 1974. július 22.) költő, forgatókönyvíró, dramaturg
Szilágyi Zsófia (Cegléd, 1973) irodalomtörténész, kritikus
