Bánki Éva: Petőfi-vírus
A könyv a Petőfi-jelenséget és -kultuszt sokféle szemszögből megvilágítja. Egy ilyen kötet alighanem jobban szolgálja Petőfi alakjának felidézését, mint a kötelező hivatalos megemlékezések, a mítoszgyártás vagy a mindenáron modernkedő, de nem ritkán stílustörő megzenésítések.
A Petőfi-év eddig kettős képet mutat: a bicentenárium eseményei között vannak a kötelező, megrendelésre készült (mondhatni: gyártott) publikációk, rendezvények, de szerencsére akadnak olyanok is, amelyek belső késztetésre, organikus fejlődés és szisztematikus munka segítségével készülnek. Ez a könyv az utóbbiak sorába illik. Az írónő a rá jellemzően lendületes és magabiztos, gazdag képzeletű regényvilággal áll elő, ugyanakkor meglepő a környezet- és témaválasztás, hiszen a tőle megszokott egzotikus, mágikus realista álomvilágok helyett saját – mostanában meglehetősen szürke és ijesztő – valóságunkat mutatja be, izgalmas fénytörésben. Regénye ezúttal nem elsősorban a felnőtteknek, inkább a kamaszoknak szól: a mi világunkat mutatja be, az ő szemszögükből, miközben Petőfi figuráját, belső karakterét is megjeleníti. A narrációnak sajátos szerkezete van: a 7. osztály különböző egyéniségei mesélik el igencsak különös osztálytársuk, az első pillantásra szintén kamaszkorúnak tűnő Petőfi és a barlangkutatás kalandos történetét. Úgy gondolom, ez a könyv olyan sok értékes részlettel rendelkezik, hogy bátran spoilerezhetek belőle pár elemet, ez nem rontja az olvasói élményt.
A történet megismerése közben számos olyan problémával találkozunk (belső nézőpontból, mindenféle szépelgés nélkül), amelyek bizony nagyon jellemzőek a mai kamaszok világára, ám amelyekkel ifjúsági regényben igen ritkán találkozunk. Ilyen az autizmus Dani elbeszélésében, vagy a mozgássérült életvitel, Réka fejezetében. Egyfelől azt látjuk, ahogyan megítélik őket osztálytársaik, másfelől pedig látjuk belülről is a karaktereket, az egyes fejezetekben. Az elbeszélői technika szembesít minket azzal, hogyan változik meg a véleményünk egy-egy osztálytársról, miután elolvastuk a szempontjukból megírt fejezeteket. Ez már önmagában is értékes tapasztalat, de felmerülnek még gyakoribb problémák is: a pénztelenség, a testi és a lelki betegségek mellett talán a legtöbbeket érintő kérdés is felmerül: a szülők azért, hogy fenntartsák gyermeküket, gyakran elhanyagolják, sőt, esetenként magukra is hagyják őket.
A könyv a Petőfi-jelenséget és -kultuszt sokféle szemszögből megvilágítja. Egy ilyen kötet alighanem jobban szolgálja Petőfi alakjának felidézését, mint a kötelező hivatalos megemlékezések, a mítoszgyártás vagy a mindenáron modernkedő, de nem ritkán stílustörő megzenésítések. Bánki azt idézi fel, ami a legizgalmasabb a figurában – ez pedig éppen nem a kötelezően ismert adatsor, hogy hol született, hol járt iskolába, vagy éppen, hogy hol van eltemetve, Segesvár környékén-e (ez a történettudomány hivatalos álláspontja, ha ez még számít valamit), vagy netán Barguzinban – azaz immár Magyarországon, hiszen a neki tulajdonított (az MTA vizsgálata szerint női) csontvázat hazahozták, és 2015-ben eltemették. Sokkal fontosabb az, hogy milyen magatartást, attitűdöt képviselt: önálló, független, empatikus, kreatív, és mindenki iránt megértő alakja ebben a regényben – meglehet, kissé idealizáltan. Bánki lebegteti annak lehetőségét, vajon ki is a rejtélyesen felbukkanó, majd eltűnő osztálytárs, s vajon mi húzódik a Buda alatt a valóságban is elhelyezkedő barlangrendszerben. Egy Petőfi-imitátor? Vagy a költő reinkarnációja? Esetleg maga a visszafiatalításon átesett poéta, aki a Budapest alatti barlangrendszerekben lakik? A történet a mi valóságunkból indul ki, annak szabályait azonban a mágikus realizmushoz hasonló technikával megváltoztatja. Ebben a regényvilágban ez finoman érvényesül: még az sem teljesen bizonyos, hogy valami természetfeletti, vagy mai világképünkkel nem megegyező tartalmú történetet látunk.
A barlangbeli részeknél természetesen felidéződhet az olvasóban a Tom Sawyer kalandjai, amelyben Tom bennreked egy barlangban, és kis híján éhen hal, ez azonban csak a történet egyik eleme; sok, a fiatalokat élénken foglalkozó kulturális jelenség felbukkan, Nikola Teslától Elon Muskig.
A befejezés, mint ahogyan az egész történet is az olvasóra bízza az értelmezést: meghagyja a lehetőséget a misztikus vagy mágikus realista értelmezés számára éppúgy, mint a ma ismert valóságból kiinduló, realista olvasat számára. Valójában nem tudjuk, ki is ez a kedves ismeretlen: Petőfi kamaszkorú reinkarnációja, vagy csupán egy szép ködkép a kedély láthatárán, amolyan érzelmi délibáb? Ezt a befogadónak kell eldöntenie. Annyi bizonyos, hogy nagy szükségünk van a hasonló ifjúsági regényekre.
Bánki Éva: Petőfi-vírus. Kolibri Kiadó, 2023. 162oldal, 3999 Ft
